A baj csak az, hogy ugyan honnan tudná az ember, hogy szívbeteg, hiszen a legtöbb esetben nem tudják kimutatni a rejtett szívelégtelenségeket, csak a tragédia után. Abból pedig sajnos akadt az elmúlt néhány évben szerte a világban és nálunk is. Senki nem állítja nyíltan – mi sem –, hogy összefüggés lenne a diclofenac tartalmú fájdalomcsillapítók és az élsportolók halála között, de azért érdekes kapcsolatokra derül fény, ha kicsit részletesebben megvizsgáljuk a körülményeket.

A diklofenák és a szívdobogás

Szóval diclofenac. Vagy ha úgy tetszik, diklofenák – hívjuk akkor már magyarosan, ha szinte megkerülhetetlenül beépült az életünkbe. Ilyen alapú gyógyszer például a Voltaren is. Tudják, csak be kell kenni a derekunkat, vagy a bárminket, és nem fog fájni. Apró szépséghiba, hogy ha sokat használjuk mondjuk a krémet (gél, vagy hívjuk, aminek akarjuk), akár azt is észlelhetjük, hogy félrever a szívünk – az észlelést már több Voltarent használó is megerősítette, a kimutatható eredményekkel pedig a kutatók álltak elő.

Persze már nem először. Legutóbb két derék ausztrál kutató átfogó tanulmányából derült ki, hogy bizony a diklofenák már a szokásos adagban is jelentős mértékben növelte a szívinfarktus rizikóját. Közben pedig az is kiderült, hogy a többi nem szteroid antiflogisztikumok (van ezeknek egy szimpatikus és egyszerű neve: NSAID) családjából származó másik két gyanús hatóanyag, az ibuprofen és a naproxen alig, vagy egyáltalán nem növeli a szívinfarktus esélyét. Ezeket az anyagokat tehát „fölmentették” a kutatók, de annál nagyobb zsiványság derült ki a diklofenákról.

De nem ilyen egyszerű ez a történet. Az egész fentebb említett brancs ugyanis beleszámít a Cox-2 gátlók csoportjában, ahol pedig van egy-két hírhedt hatóanyag is. Megváltóként kezdte karrierjét például a rofecoxib nevezetű cucc is, de csakhamar kiderült róla, hogy nem tesz jót a szívbetegek egészségének. Rögtön ki is tiltották a piacról az ilyen tartalmú gyógyszereket (2004-ben), és hipp-hopp el is felejtették. Csakhogy „testvéréről”, a diklofenáktól azóta is rettegnek a szívbetegek.

Diklofenák az orvosi táskából

Pedig sok, meglepően sok esetben használnak a sportolók olyan fájdalomcsillapítókat, amelyek diklofenákot tartalmaznak. Az élsportban pedig, ahol állandó a teljesítménykényszer és folyamatosan edzeni, játszani kell, egészen egyszerűen nincs idő és lehetőség sérültnek lenni. Erre találták ki a fájdalomcsillapítókat – de közel sem mindegy, milyen fajtát szed az ember. Akinek ugyanis van valamilyen szív, vagy érrendszeri betegsége, annak nem engedhetik a diclofenac tartalmú szerek szedését, vagy legfeljebb szigorú orvosi felügyelet mellett csinálhatják.

Ráadásul sok országban, szerte akár Európában is könnyedén hozzájuthat bárki diklofenákos gyógyszerhez. A profi futballklubok sportorvosainak táskájából viszont gyakran elő-előkerülnek olyan fájdalomcsillapítók, amelyek nem ajánlottak olyan élsportolóknak, akiknek problémájuk lehet a szívükkel. Persze az általában csak utólag derül ki, amikor már megtörtént a tragédia. Abból pedig volt néhány az utóbbi években, s a legtöbbször futballisták kerültek az érdeklődés középpontjába – sajnos akkor, amikor már késő volt.

Nekünk magyaroknak sem kell magyarázni, milyen fiatal, tehetséges labdarúgókat elveszíteni. Zavadszky Gábor, vagy Fehér Miklós halála minket is rádöbbentett már arra, hogy egy élsportoló sem halhatatlan, sőt. Legutóbb pedig Kolonics György hunyt el tragikus hirtelenséggel – szintén szívhalál.

Nem merik kimondani

Még egyszer és utoljára: nem állítjuk, hogy a diclofenacnak köze lenne a halálesetekhez. De nem lehet egyértelműen elutasítani sem a feltételezést – így hát jobbnak láttuk, ha egy kicsit jobban utánamegyünk a dolgoknak és megkérdeztünk egy szakembert.

Csakhogy. Egyik magyar orvos sem meri kimondani, hogy a diclofenac okozta volna bárki halálát is. A megkérdezett dokik is csak azt ismerték el, hogy esetleg lehet összefüggés a fájdalomcsillapító és a szívhalál között. A dán televízió azonban jó egy éve vetített egy dokumentumfilmet, amiben szóba került Fehér Miklós neve is, na meg persze a diklofenák. Akkor a dán állami tévések arra jutottak, hogy talán ez a szer okozta két északi labdarúgó halálát is. Talán. S ez a talán talán is marad mindaddig, amíg nem sikerül bizonyítani az összefüggéseket orvosilag is.

Mert az nem elég, hogy tudjuk: Zavadszky Gábor is fájdalomcsillapítókat szedett a néhány évvel ezelőtti, ciprusi otthonában bekövetkezett tragédia előtt. Nem elég az sem, hogy tudjuk: Fehér Miki halálát is szívelégtelenség okozta, és állítólag ő is sérült volt a tragédia előtt.

Félve kérdezem meg: ugye Kolonics György nem használt olyan gyógyszert, ami diklofenákot tartalmazott…