Sztehlo Gábor utca

Harrach Péter (KDNP) az Országgyűlés alelnöke, aki betegsége miatt levélben köszöntötte az ünneplőket, kiemelte: Sztehlo Gábor élete és munkássága igazolja, hogy a hiteles keresztény magatartás képes védelmet nyújtani a veszélybe került embernek, és megteremteni a társadalmi békét, lebontva, ha kell a vallási és etnikai korlátokat is.

Pokorni Zoltán (Fidesz), a Hegyvidék polgármestere arról beszélt, Sztehlo Gábor példája azért is fontos, hogy a mai vitákban a megzavart fejű emberek lássák: a nehéz időkben, 1944-ben nem csak svéd diplomaták, olasz nemesek mentettek magyar zsidókat, hanem voltak áldozatkész magyar hősei is ennek az időszaknak.

Hozzátette, fontos pontosan visszaidézni ezt a korszakot, ha másért nem azért, mert ma is látunk csíkos karszalagos, nyilvánvalóan provokatív szándékkal "masírozó pojácákat". Ez a játék veszélyes, ha másért nem, azért, mert emberek fájdalmával, emlékével élnek vissza, ki tudja milyen hátsó mozgatók felbujtására - fogalmazott a polgármester.

Gáncs Péter evangélikus püspök lelkésztársa életútját idézte fel. Életének ma is aktuális és iránymutató summája, amit naplójában így fogalmazott meg: "A kereszténység nem a dogmák, hanem a szeretet világa. Az élő, eleven, cselekvő szereteté." Önkritikusan, kell megjegyeznem: bárcsak ez jellemezné mai szolgálatunkat is - fogalmazott Gáncs Péter.

Sztehlo Gábor fia, aki egészségi okokból nem tudott eljönni az avatásra, levelében azt írta: édesapja szeretettel segített a rászorulókon és soha nem tett különbséget az emberek között vallásuk, nemzetiségük vagy származásuk szerint.

Bartosné Stiasny Éva, aki az evangélikus lelkész munkatársa volt a háború alatt, két dokumentumot adott át a polgármesternek. Az első azok aláírását tartalmazza, akikkel "együtt álmodták meg a Sztehlo utcát". A másik a saját eredeti Vöröskeresztes igazolványa, Sztehlo Gábor aláírásával.

"Hiszem, hogy ennek az utcának minden köve fel fogja idézni, hogy volt egy ember, aki nem a szülők felekezeti vagy más hovatartozását kérdezte, hanem csak azt, hogy a gyermek rászorul vagy árva"- emlékezett egykori munkatársa az evangélikus lelkészre.

Sztehlo Gábor 1909-ben Budapesten született. 1932-ben szentelték lelkésszé. Finn minta alapján 1937-ben megkezdte az evangélikus népfőiskola szervezését Nagytarcsán, amelyet aztán 1938-ban alapítottak meg.

1944 márciusától - Raffay Sándor püspök megbízásából - kezdte el a zsidó gyermekek szervezett mentését. 1944 karácsonyáig 32 otthonban szervezte meg a gyermekek elhelyezését és ellátását a svájci Vöröskereszt támogatásával. 1500 gyermeket és 500 felnőttet mentett meg a vészkorszakban, tevékenységéért 1972-ben megkapta a Világ Igaza címet.

1945 tavaszán a Weiss Manfréd által felajánlott területen megszervezte a Pax gyermekotthont, amelynek 1950-es államosítása után segédlelkész volt a budavári, kelenföldi, majd a kőbányai gyülekezetben. 1956-ban családja Svájcba költözött, de ő Magyarországon maradt, mert folytatni kívánta munkáját. Az evangélikus egyház keretén belül szeretetotthonokat szervezett. 1961-ben, svájci látogatása közben, infarktust kapott, így orvosi javaslatra ott maradt, és 1974-ben bekövetkezett haláláig kint folytatta lelkészi tevékenységét.

Az általa megmentettek és neveltek 1990-ben a nevét viselő alapítványt hoztak létre. Sztehlo Gábor emlékét tábla örökíti meg a hatvani és a budavári evangélikus templom falán. Nagytarcsán utcát neveztek el róla. Salgótarjánban vendégház őrzi a nevét.