Robin Hood

A képviselő most talán kicsit örülhet annak, hogy nem Rózsa Sándor nevét viseli a javaslat. A Robin Hood-adóként ismert hozzájárulásról szóló törvény tervezete ugyanis több sebből vérzik (konkrétan a fércmű és a szegénységi bizonyítvány kifejezések is elhangzottak vele kapcsolatban) – így legalább nem a bakonyi betyárviláglegendájának becsületét veszélyezteti az elképzelés.

A bizottsági elnök szerint a támogatás hiányának legfőbb oka az, hogy maga törvénytervezet zavaros, kiérleletlen, megfogalmazásában pontatlan. Katona úgy véli, már a cím maga is zavaros, ugyanis a fogyasztó támogatásával nem lehet versenyképessé tenni egy szolgáltatást – márpedig a szöveg ilyesmit vetítene előre. A „távhőfelhasználás korszerűsítésének, illetve igénybevételének támogatásáról” cím jobban kifejezné a tartalmat – áll a képviselő sajtóközleményében is.

2010

Ez azonban csak a probléma egyik fele. Fontosabb kérdés az, hogy a teljes tervezet egyértelműen kampánycélokat szolgál: ebben a kérdésben a jelek szerint nagyon kilóg a lóláb. Arról nem is beszélve, hogy a közigazgatási államtitkár intézményének hiánya nagyon jól érződik a témában – ha a poszt még létezne (és ennek betöltője foglalkozott volna az anyaggal), ebben a formában valószínűleg nem került volna a bizottság elé a javaslat – mondta el sajtótájékoztatóján a politikus.



Egyrészt politikai jellegű problémák is vannak a törvényhozási selejtnek is minősített szöveggel: a tervezet értelmében ebből először csak 2010-ben látnának pénzt az azért folyamodók. Erről a lehetőségről hozzájuk az év elején érkeznének meg az értesítések – azaz az országgyűlési választások kampánya előtt. Az ezt megelőzően befolyt pénzekről a törvény nem rendelkezik, azok tehát nagy valószínűséggel a költségvetésbe vándorolnak majd. A különadóból eredő pénz csak 2009. december 20-a után áll rendelkezésre, a törvény 2011 január elsejével pedig hatályát veszti.

Hibádzik

És persze akadnak szakmai problémái is a bizottsági elnöknek: különösen azt tartja aggályosnak, hogy megújuló energiát termelőknek is fizetni kell a különadót. Ez a rendelkezés ellentétes az Európai Unióban érvényes klíma- és energiastratégiával is. Többször is rákérdezett, vajon valóban fizetniük kellene a környezetbarát energia előállítóinak is. A válasz egyértelmű igen volt.

Ehhez képest a távfűtés problémájának egészével nem foglalkozik a tervezet: nem vizsgál olyan lehetőségeket, mint a termelés hatékonyságának növelése, vagy a szállítói veszteség csökkentése. Aggályos az energiaellátó fogalmának meghatározása is: ebbe a körbe nem tartozik bele a földgázszállítás, a földgáz elosztása, az átviteli rendszerirányítás, a közüzemi szolgáltatók – néhány példát kiemelve mindössze.

Nem segíti a tervezet érdemben a fogyasztókat sem – állítja Katona: a leválás kérdéséivel nem foglalkozik. Az egyéni leválás ugyan technikailag nehezen kivitelezhető, a teljes, adott házra vetített önállósodás szintén nem egyértelműen rendezett kérdés: ezzel a fogyasztó változatlanul egy monopolhelyzetben lévő szolgáltató felé lesz elkötelezve.

Ezt így hogy?

Emellett vannak kisebb logikai ellentmondások is a törvénytervezetben: az nem határozza meg az árképzés szempontjait, beavatkozik az önkormányzati törvénybe, és saját határidőivel sincs tisztában: a harmadik szakasz szerint a támogatás időtartama a távhőfogyasztás szabályozhatóságának és mértékének általánossá válásáig tart, a tizenhatodik szakasz viszont egyértelműen meghatározza a hatályosság végét (ez a bizonyos 2011. január 1-i dátum). A két szakasz csak akkor nem ellentétes egymással, ha két év alatt általánossá válik a szabályozhatóság. A mérték általánossá válásának fogalmával pedig mi már nem tudunk mit kezdeni – aki sejti, hogy a tetszőleges betyárról elnevezendő törvény ezzel mit akar elérni, szóljon. Nem egyértelmű, miért nem az adótörvény része a tervezet, aggályos, hogy számos kérdést későbbi rendeletekkel kíván szabályozni (ezek ráadásul könnyebben is változtathatóak, köszönhetően a jogszabályi hierarchiának).

A bizottság többségének ezek mellett azzal volt a legnagyobb problémája, hogy a minisztérium illetékese sem tudta a fenti kérdéseket megválaszolni.

Ehhez képest – mondta Katona – a Fővárosi Közgyűlés korábban egy részletes tanulmányt átküldött a minisztériumnak, ám ott ezzel látványosan nem foglalkoztak. Így a bizottság előtti bukás tulajdonképp egyhangú döntésnek mondható: az ellenzéki pártok ellenzékiként viselkedtek (gesztus a nemmel szavazó SZDSZ felé), és a szocialista képviselők metakommunikációja is azt sugallta, hogy megértik az aggodalmakat, és nem saját meggyőződésükből támogatják a tervet.

A folytatásról a bizottsági elnöknek nincsenek határozott elképzelései: nem tartja kizártnak, hogy valóban nem tárgyalják tovább a javaslatot. Mi azért másra is fogadnánk egy nagyon apró összegben.

A távfűtés áraival valóban lehetne valamit kezdeni, szerencsés lenne a fogyasztás felől megfogni a dolgot – de ha már itt tartunk, tán szabad lenne jól is csinálni.