Sárközy Tamás emlékeztetett arra, hogy Magyarországon a közvetlen állami támogatás a költségvetés 0,25-0,3 százalékát teszi ki. Ez Európában nagyon magasnak számít, ugyanakkor a sportágazat részesedése a GDP-ből 0,7-1 százalék, ami viszont nagyon alacsony; nyugaton ez az arány 1,5-2,5 százalék között mozog, amiből az állam 30 százalék részt vállal a többit az önkormányzatok, a vállalkozások és a háztartások adják.

A szerző hangsúlyozta: az állam nem vonulhat ki a sportból, de feladata nem az, hogy eltartsa a sportot, hanem az hogy támogassa azt, illetve bizonyos sportigazgatási feladatokat lásson.
Támogatni viszont csak azt lehet, ami van: ha egy sportszövetség költségvetése túlnyomórészt állami támogatásból áll, "az nem polgári, hanem szocialista sportszövetség" - írta. Hangsúlyozta, hogy a magyar állami költségvetés 1990 után az ország teherbíró képességét szinte meghalandóan járult hozzá a nyári olimpiák hagyományos magyar sikersportjainak kajak-kenu, vívás, úszás, birkózás eredményességéhez.

Sárközy Tamás szerint az állami támogatásnak nem lenne szabad ilyen mértékben az elitsportra irányulnia, az élsportnak most már egyre inkább az üzleti világra kellene támaszkodnia. Úgy vélte, hogy ezen a téren legalább húsz százalékos arányváltoztatásra van szükség.

A szerző úgy látja, hogy a magyar sportszövetségek erőfeszítése eddig zömmel a minél magasabb állami támogatás kiharcolására irányult. Úgy vélte a sportszövetségeknek "elsősorban a saját házuk táján kellene söpörniük". Emlékeztetett arra, hogy egyes tanulmányok szerint a sportszövetségek kiadásainak több mint 20 százalékát a működési kiadások teszik ki, ami kirívóan magas arány európai összehasonlításban.

A bajok között említette, hogy sok a felesleges reprezentatív jellegű kiadás, irreális mértékű az élsportban az egyéni juttatások aránya. Példaként említette, hogy a pekingi paralimpiai helyezetteit több pénzzel jutalmazzák, mint amivel az állam a paralimpiai mozgalmat négy év alatt támogatta.
Külön kitért arra, hogy állami finanszírozás rendszere áttekinthetetlen, bürokratikus, sok az informális különalku. "A sporttámogatási rendszerből így feltehetően legalább 15-20 százalék elcsurog" - írta.

Sárközy Tamás szerint a magyar sportnak alkalmazkodnia kellene a tényleges társadalmi-gazdasági realitásokhoz, ennek érdekében "növelendő a sport közvetett költségvetési támogatása" például a közoktatásban, felsőoktatásban, az egészségügyben, a szociális költségvetésben, létesítményfejlesztésbe és bizonyos sportágakban (lövészet, vívás, lovaglás és a repülősportokban).

Az állami támogatást megfelelően szabályozni kell, hogy az jóval kevesebb csatornán, adminisztratív teherrel és gyorsabban jusson el a megfelelő helyre.

Téziseit a professzor azzal fejezte be, hogy meg kell szüntetni a magyar sport túlpolitizáltságát, azt, hogy a magyar sportszövetségek és egyesületek jelentős részének élén politikusok állnak, ezért a szakma rendszeresen belekeveredik a napi politikai küzdelmekbe.

Az Országgyűlés sport- és turisztikai bizottsága szeptember közepén kilenc igen szavazattal, nyolc tartózkodás mellett támogatta, hogy Sárközy Tamás jogászprofesszort nevezzék ki a Nemzeti Sporttanács (NST) élére. Meghallgatásakor kifejtette, hogy az élsportot az állam helyett a vállalkozói rétegnek és részben az önkormányzatoknak kellene eltartania, ezzel a kijelentésével azonban a bizottság több tagja nem értett egyet.