A mostanság tomboló elhízási „járvány” arra készteti a tudósokat, hogy megfejtést találjanak arra a rejtélyre, hogyan kontrollálja az agyunk étkezési szokásainkat. Miért is vagyunk éhesek? Mik azok a biológiai mechanizmusok, melyek az evésre késztetnek, és mitől hagyjuk abba a táplálkozást?

Étkezésszabályozó mechanizmusok

Az agyunkban két neurobiológiai mechanizmus szabályozza a táplálékfelvételt. Az egyik az ételszükségletünket ellátó rendszert szabályozza, a másik viszont az ételélvezetünkért felelős. Az agy hipotalamusznak nevezett régiója a felelős az anyagcsere helyes működéséért, azáltal, hogy állandó összeköttetésben van az emésztőrendszerrel, ahonnan jelzéseket kap, és aminek értesítést küld táplálkozási ügyekben. A hipotalamusz így „mondja” meg nekünk mikor együnk, érzékelve az apróbb testsúlyváltozásokat, csakúgy, mint egy termosztát, amelyik be- és kikapcsolja a melegítőt a hőmérséklet-változásokra reagálva.

Ezen kívül azok az agyi rendszerek is közrejátszanak a táplálékfelvételben, melyek az ételünk élvezetéért felelősek. Az egyik ilyen szabályozó mechanizmus az ún. dopamin-jutalmazó rendszer, ez váltja ki belőlünk az édesség élvezetének megkívánását. Sok esetben az evéssel kapcsolatos élvezet a táplálékfelvétel szükségessége felé emelkedik: akkor is eszünk általunk finomnak tartott ételeket, amikor igazán már nem kellene. Végül is pont emiatt történik, hogy nem tudunk ellenállni a finomságoknak, melyek legtöbb esetben kalóriadús édességek. És az elhízás egyik oka is innen eredetezhető.

Élvezetből enni

Az igazi kérdés, hogy a dopamin jutalmazó rendszer csak az íz és élvezet párosításában játszik szerepet, vagy esetleg a kalóriafelvételt is szabályozza? Egy kutatócsoportnak talán sikerült megfejtenie ezt a problémát. A kutatók olyan genetikailag manipulált egereket használtak a kísérletekre, melyeknek pechjükre hiányzott az édes ízt érzékelő receptoruk. Így ezek az egerek, ha édeset is ettek, akkor annak semmi köze nem lehetett magához az édes ízhez, csak a kalóriapótlás miatt majszolhattak pl. cukrot.

A kísérlet résztvevői a genetikailag módosított egerek és mint kontroll csoport, normál egerek voltak, akik póruljárt társaikkal ellentétben élvezhették az édes íz élményét. A két egércsapat szimpla cukrot és vízzel kevert cukrot kapott táplálék gyanánt. A génkezelt egerek a több kalóriát tartalmazó sima cukrot részesítették előnyben, míg az édes ízt érzékelni képes csoport szívesebben fogyasztotta a cukoroldatot. Amikor sima vizet és cukrozott vizet kaptak az egerek, akkor a génmanipulált csapat tagjai, annak ellenére, hogy nem érezhették az édes ízt, egy idő után a kalóriadús cukrozott vizet iszogatták. Ez azt mutatja, hogy lehetséges valamilyen természetes élvezet a kalóriadús ételek felvételében. Egy másik kísérletben az egereknek kalóriamentes édesítőszert kevertek a vizükbe. Az ízlelni képes csoport inkább az édes vizet itta, ellentétben a módosítottakkal, akik inkább sima vizet fogyasztottak. Nem kattantak rá a kalóriamentes édesítőre, hiszen nem érezték az ízét normál társaikkal ellentétben.

Mit tud a dopamin-rendszer?

Az eredmények azt mutatják, hogy az anyagcsere-folyamatok bizony hatást gyakorolnak az étkezési szokásokra. A dopamin-rendszer, amely az édes ízre reagál valahogyan részt vesz a szervezet kalóriaszabályozásában is. A kutatók ugyanis kimutatták, hogy kalória bevitel növeli a dopamin szintet bizonyos agyi régiókban, és ez a folyamat az ízleléstől teljesen függetlenül működik a genetikailag átrendezett egereknél. A hagyományos génállománnyal rendelkező egerek a cukorra és az édesítőre is a dopamin-szint növelésével reagáltak. Ezek az eredmények kétség kívül azt mutatják, hogy a kalória bevitel önmagában beindíthatja a dopamin jutalmazó rendszert, de az is kiderült, hogy a szervezet kalória növelése nem jár együtt magasabb dopamin mennyiséggel. Az édes ízlelése ugyanis ugyanakkora dopamin dózist eredményezett a normális egereknél, mind a cukor, mind pedig a kalóriaszegény édesítő fogyasztásakor.

Az már további kutatásokat igényel, hogy fényt derítsenek miként is képes a kalória felvétel önállóan beindítani a dopamin élvezetrendszerét. Illetve, hogyan hat ez a rendszer a további kalória mennyiségek magunkba töltésére. Az is kérdéses még, hogy a dopamin felszabadulása más ételtípusokból származó kalóriatömegre is hasonlóképpen reagál-e, pl. zsíros élelmiszerek is ugyanúgy, vagy hatékonyabban ösztönözhetik a jutalmazó rendszert, mint a cukrok. Mindezek nagy segítséget adhatnak az emberi elhízás megértésében. Lehetséges, hogy az ételélvezet megszüntetése az elhízást is meggátolná? De akarjuk mi mindezt?