A kakapó és a protein

A New Scientist című brit tudományos folyóirat szerint a csakis Új-Zélandon élő kakapóknak abban a reményben adtak proteinban dús táplálékot, hogy mivel ez megfelel természetes étrendjüknek, aktívabban költenek majd.

A kakapó nagytestű, zöldes-szürkés színű, repülésre képtelen, éjjel aktív és igen rossz szagot árasztó papagájfaj, amelynek populációja a kilencvenes évek közepére alig 50-re csökkent.
Új-Zélandon mindent elkövetnek a faj megmentése érdekében: mivel a védekezésre és menekülésre képtelen kakapót jórészt a behurcolt ragadozók irtották ki, néhány éve a szabadon élő egyedek többségét egy olyan szigetre vitték, ahol nincsenek természetes ellenségeik. Ott a fészkeket, ha tojás van bennük, önkéntesek őrzik egész éjszaka, s például ha a nőstény elmegy élelmet szerezni, melegítőpárnákkal takarják be a tojásokat.

A proteindús diétára azért fogták a kakapókat, mert kedvenc eledelük, a rimufa gyümölcse sok proteint tartalmaz, de ettől nem lett több a tojás.

Most a kutatók összehasonlították a rimu gyümölcsében lévő és az adagolt kiegészítők összetételét, s kiderült, hogy bár mind ebben, mind abban van protein és kálcium is, csak éppen fordított arányban, nevezetesen a rimu gyümölcsében jóval több a kálcium és kevesebb a protein.
Általában a madarak szervezetének háztartásában különösen nagy a kácium szerepe, amelyből sokat beépítenek csontozatukba, s onnan "veszik elő" a tojásrakáshoz. Proteint viszont nem tudnak minden mennyiségben feldolgozni, ezért előfordulhat, hogy abbahagyják a csipegetést, mielőtt elegendő kálciumot venne fel a szervezetük.

Mivel a rimu igen lassan növő fa, a New Scientist honlapján komoly ötletbörzét rendeztek az olvasók arról, hogy rimut kell szaporítani a kakapóknak, s arról, hogyan lehet a fát gyorsabb növekedésre "bírni".

A kakapók (Strigops habroptilus) létszámának jelentősebb növekedéséről legutóbb 2005-ben érkezett hír, amikor létszámuk már kilencvenhez közelített, de jelenleg is csupán 91 egyedet tartanak számon, mindegyiket név szerint.