A tárgyalások hosszasan elhúzódnak: negyed órával a hivatalos kezdés után még csak a sajtó képviselői vannak jelen a Munkácsy teremben. Fotósok kvaterkáznak, a hátam mögött két rádiós kollegina osztja meg egymással az új híreket – szerkezet átalakítások vannak a Lánchídnál, ha valakit érdekel az infó.



Végül csak befut Daróczi Dávid, Futó Péter és Borsik János (előbbi a munkaadók, utóbbi a szakszervezetek képviseletében).

A miniszterelnök nem habozik sokat, hamar a dolog közepébe vág. A Nemzeti csúcsot készítették elő a tárgyaláson, a munkáltatói és munkavállalói oldal képviselőivel. Természetesen a fő téma a válság és annak kezelése volt: úgy tűnik, szerencsés egyetértésben. Az első szakaszon már túl vagyunk, ismétli a tegnapi felszólalásban is leszögezett tényt. A pénzpiac és a tőkepiac visszajelzései alapján jól viseltük a próbatételt – újra köszöni a segítséget az illetékeseknek.

Persze a következő hónapok is izgalmasak lesznek: és ha már adott ez az alkalom, ismerteti is a kormány aktuális terveit. Holnaptól tárgyalnak Brüsszelben, ahol négy javaslatot mutat be a magyar kormány. Az egyik az, hogy változtassanak a kohéziós szabályokon: gyorsabban és könnyebben jussanak támogatáshoz a kis- és középvállalkozások, több EU-forrást használhassanak fel. Kisebb kötelezettségvállalást kérne a költségvetésnek is. Emellett regionális válságközpontok létrehozását is javasolja – régiónként egységes alapok finanszírozzák a különböző projekteket.

Emellett új uniós elvárást is javasolna: ha recessziós időszakban egy adott állam elérte a három százalékos hiányszintet, ez alatt ne legyenek előírások – azaz mintegy három százalékos játékteret hagyna az államoknak recesszió idején – ami minket nem érint: mi már elértük ezt a szintet, tehát nem könnyítést akarunk magunknak.

Függetlenül attól, hogy mely államok tagjai az euróövezetnek, az EU és az Európai Központi Bank egyforma eszközökkel támogasson minden államot – azaz az Unió gazdasági potenciálja legyen minden állam mögött – ne csak mögöttünk, ezt Magyarország már elérte.

Az unióban új pénzügyi szabályozásra van szükség – hisz a pénzpiacok nem nemzeti alapokon szerveződnek, felügyeletük is átfogóbb kell legyen.

Gyurcsány Ferenc után Borsik János beszél: mindannyian tisztában vagyunk a helyzet súlyosságával, abban bízni lehet, hogy a válsághelyzet nem tart majd sokáig. A bértárgyalások folytatódnak majd, de Borsik bízik abban, hogy bizonyos ötleteket azért most már el lehet vetni: ilyen például a minimálbér megszüntetését célzó népszerűtlen ötlet is, de reméli azt is, hogy majd nem csak inflációarányosan nyúlnak a reálbérekhez. A munkáltatóktól is várja, hogy tartják magukat az egyezséghez. Sőt: lehet a korábbi megállapodásokat is korrigálni, ha szükséges. A legnagyobb gondnak ő azt látja, hogy várhatóan a 2009-es év lesz a legkeményebb, ezzel kapcsolatban azonban még sok a bizonytalanság.

Futó Péter örömét fejezi ki amiatt, hogy az első cunamit átvészeltük – igaz, azt még nem lehet tudni, hogy ez egyben az utolsó is volt-e, vagy jönnek még hasonló hullámok. Stabilitás, összefogás, bizalom – talán ez a három szó határozza meg a legfontosabb elvárásokat a munka érdekében. A munkaadók képviseletében meg van róla győződve, hogy a bértárgyalások eredményesek lesznek, és az adócsökkentésekkel kapcsolatosan is van mit mondania. A stabilitás most fontosabb, így a reformra a helyzet rendezése után térnének vissza.

Gyurcsányt Sólyom László álláspontjáról kérdezik: az elnök azt mondta, hogy a nemzeti csúcsra nem kíván elmenni, mivel ennek semmilyen jogköre nincs a helyzet rendezésére.

A miniszterelnök szerint mindenki olyan módon vesz részt az ügyben, amilyenben kíván. A közjogi berendezkedést ő is ismeri – a csúcstól a szükséges együttműködés támogatását várja –, ahogy Európában és Amerikában is fontos szerepet játszanak a tárgyalások.

A pénzügyminisztérium visszavonta a költségvetést – kérdés az, ismertek-e már az új keretszámok. Számokkal nem szolgál, de a növekedési és az inflációs előrejelzés csökken, a harmadik terület pedig munkaadóktól és munkavállalóktól függ: hogyan állapodnak meg. Egyelőre őrizzük a mai példát – javasolja.

Orbán Viktor kommentárja is szóba kerül: azaz a veszélyt a Fidesz elnöke szerint nem a válság, hanem a kormányfő megszorításai jelentenék. A válasz egyszerű: a tervet a jegybank elnökével dolgozta ki a kormány, az ország megvédése érdekében. Európában mindenütt hasonló a helyzet – nem megfelelő arra, hogy folytatódjanak a korábbi viták. Azt kell mindenkinek megvizsgálnia, a korábban folytatott politika segít-e a helyzetben. Nem birkózni kell, nem legyőzni egymást, hanem együttműködni – ez ma a hazafias álláspont.

Ezzel zárul a tájékoztató.