Az epilepszia az agynak ismétlődő rohamokat előidéző állapota, működési zavara. Az anti-epileptikáknak nevezett gyógyszerek a rohamok gyakoriságát képesek mérsékelni, az okukat viszont nem tudják megszüntetni.

Az epilepsziás rohamok jellemzői: a váratlan eszméletvesztés, testrángás, elzuhanás, torz hangok adása, nyálzás, a nyelv lenyelésével pedig a fulladás veszélye. A roham után az addig öntudatlan beteg sokszor nem emlékszik az átéltekre. A jól kiválasztott gyógyszeres terápia viszont az érintettek háromnegyedénél alkalmas a rohamokat tartósan késleltetni, sőt - legalább is látszólag - végérvényesen elhárítani.

Ebből következik egy jelentős probléma: a tartósan rohammentessé gyógyszerezett betegek szeretnék abbahagyni a szerintük már felesleges gyógyszer szedését. Sőt járművezetői jogosítványért folyamodnak, és sok esetben - elhallgatva az egyszerű orvosi vizsgán kimutathatatlan állapotukat - meg is kapják.

A Bonni Egyetem epileptológiai klinikájának professzora, dr. Christian E. Elger professzor
nyomatékosan figyelmeztet a gyógyszeres kezelés eredményei túlértékelésének veszélyére. A Német Neurológiai Társaság Vezérfonalai (Leitlinien Der Deutsche Gesellschaft für Neurologie) című kiadványban közzétett tanulmány szerint ugyanis a norvégiai Akershusban kutatók tartósan figyeltek egy gyógyszerterápiával kezelt betegcsoportot és azt tapasztalták, hogy csak 15 százalékuknál következett be visszaesés. Ezért javasolták, hogy a gyógyszerezett és tartósan rohammentes epilepsziásokat kvázi egészségesként, "gyógyultként" kezeljék és ne korlátozzák a lehetőségeiket, alkalmasságaikat.

Elger professzor és társai e javaslattal nem értenek egyet. Szerintük ugyanis egy nagyon szűk norvég társadalmi csoportból választották ki a megfigyelt pácienseket, szemben a sokkal tágabb körben adatokat gyűjtő és kétszer ilyen mértékű - 30 százalékos - visszaeső eredményt hozott német klinikai megfigyelésekkel.

De még ha helytálló is lenne a csupán 15 százaléknyi visszaesés, akkor is könnyen megeshet, hogy az alkalmasnak ítéltek közül egy páciensre éppen autóvezetés közben tör rá a roham, aminek tömegszerencsétlenség is a következménye lehet. A veszély mértéke nem elhanyagolható, hiszen a 15 százalék azt jelenti, hogy minden hetedik gyógykezeltnél számítani lehet a tünetek váratlan megjelenésére. Mindezek alapján tehát az epilepszia esetében - legalább is mai kezelhetősége mellett - még érvényes a régi mondás és annak minden következménye: jobb félni, mint megijedni.