Csúcs 2 – a Parlamentből jelentjük
Hamar belecsaptak a nemzeti csúcsos lecsóba az Ország Házában: a harmadik felszólaló, Lendvai Ildikó már a szombat értékelésénél tartott. Gyurcsány is az együttműködést keresi a továbbiakban is – sőt, kétharmados plafontörvényt is elképzelhetőnek ta
2008. október 20. hétfő 13:52 - Szalay Gergely
18:37Szíves engedelmükkel távozunk, a képviselők már amúgy is távoztak.
18:27Vagy mégsem: mindenki spriccel hazafelé, egy renitens képviselődecens zsebhamutartóba cigarettázik, hosszú méterekre a kijelölt helyszíntől. Munka itt ma már egész biztosan nem lesz, Áder Jánost szinte már sajnálni lehet azért, hogy kénytelen az érdektelenségbe fulladt ülést vezetgetni.
Most épp a Robin Hood-adóról van szó. Szinte csak a felszólalót érdeklik az elhangzó mondatok.
18:20Gőgös Zoltán államtitkár szerint a törvény rendben van. A sajtószoba egységes véleménye szerint nincs rendben, hogy ilyen lelkesen pofozzák a fekáliát.
Szavaznak, 200 igennel átmegy a szavazat.
Pergődobot kéretik lelki fülekkel hallani: ha minden igaz, jöhet a plafontörvény.
17:56Parázs vita érik a mezőgazdaság fontos kérdéseiben: holmi nagyüzemi tsz-birtokokról van szó – Magda Sándor szocialita képviselő szerint az talán ne szóljon hozzá a témához, aki nem ért hozzá. Mert a kérdéses törvény nem olyan, mint amilyennek a Fidesz szeretné láttatni.
Medgyasszay László szólal fel válaszként: szerinte semmi gond nincs azzal, ha valaki úgy beszél az agrárium ügyeiről, hogy személyesen semennyire sem érintett. Mint például ő – mert így elfogulatlanul dönthet.
Hamarosan kikötünk a kolhozok és szovhozok témájánál, őrült törvénytervezetről beszélnek az ellenzékiek – és diktatórikusan megvont történelmi kedvezményekről. Jakab István kifejezetten indulatosan hadonászik, és a válságra való tekintettel várja a tervezet visszavonását.
Más szerint ostobaság a vita – és el kell fogadni, hogy a magyar birtokrendszert bérleti viszonyok jellemzik, a törvény célja pedig a bérlők védelme.
Turi Kovács Béla, a turulszobrok védője a jelek szerint felháborítónak tartja a bérlők támogatását – mert ez a nagybirtok támogatását jelenti. Ezért pedig a választó előtt majd felelni kell – mondja.
Ángyán Sándor (szintén ellenzéki) képviselő sem csodálkozik: ő is hevesen mutogat a kormányoldal felé. Ez történik, ha a kormány a globális tőke oldalára átáll – mert a kormány a globális tőke helyi rezidense. Tessenek a közösség érdekeit szolgáló törvényeket hozni – kéri.
Font Sándor is hozzászól a kérdéshez. Nem érdemben, de hallottuk a hangját.
Jön Horváth János, aki cecei parasztgyerekként alkot véleményt: egyébiránt rangidős, a legidősebb képviselőnk. Már 46-ban is a Parlament tagja volt, informál a kolléga.
Ő közgazdasági-üzemgazdasági szempontokat ajánl mindenki figyelmébe, saját tanulmányai alapján is. Ő az optimális üzemméret megtalálását javallaná – ahol az egy hektár a legtermékenyebb. Kis történeti áttekintést is nyújt, feudalizmustól a téeszeken keresztül napjainkig.
Karsai József battonyai példával jön: ha eladjuk a földet, hányezer pestinek kell lemennie azt művelni? De tud olyan húsz hektárt, aminek kilencvenhat tulajdonosa van – és az EU nem a tulajdonost támogatja (éljen az meg a bérleti díjból) – ezért vannak a törvény mellett.
17:19Gusztos Péter is csatlakozott Deutsch Tamáshoz: szerinte is le kellene mondania Gyeneseinek, mert egy földije darabját ajánlgatta mások figyelmébe. Miniszterként, persze. Az érvei jogosak, sajnos a párhuzamok mentén (Mikola 3 szervez egy rendezvényt, amin Mikola 1 kitünteti Mikola 2-t) maradhat minden a régiben.
A Magyar Hírlap szerzői jókat virulnak mellettem: a Boross Péter által agyondicsért Károlyi miniszterelnök statáriumot vezetett be, Biatorbágy után kivégeztette Sallait és Fürstöt – mégis nagy tapsot kap a kilencvenes évek elejének Hóbaglya (istenkém, komoly élvezetet lel abban, hogy a rendelkezésére álló médiafelületeken, mikor épp ballibek szeretgetik, lelkesen éltesse a Horthy-korszak olykor legijesztőbb figuráit is).
17:02Az olimpiai jelképek védelméről szóló javaslat teljes támogatással, vita és hozzászólás nélkül átment. Az ötkarikában egyetértenek, hihetetlen.
16:23Az ülésteremben lelassult az élet: a válság nem érződik, kevésbé fajsúlyos kérdésekkel bombázzák az illetékeseket.
A folyosó már élénkebb, különösen a kihelyezett büfé környékén. Megkapó pillanatokat is el lehet kapni: a két Gál Zoltán a büfénél üdvözli egymást, Gulyás Dénes a dohányzó részlegnél beszélget valakivel. Egyedül a hétfőnként állandó jelenlévőnek számító Schmuck Andort nem látni, de Fásy Ádám bent van – szerencsére a Mesterhármas másik két tagja nélkül.
Hogy mondod?
Sárközy Tamás professzor is feltűnik a folyosókon, de sokkal közelebb nem keveredünk hozzá, mint eddig sikerült. Megadja a telefonszámot, amin meg tudják mondani, hol keressük éppen, és ez egyáltalán érdemes-e.
A büfénél már érződik valami a gazdasági gondokból: Szekeres Imre öt forint borravalót ad a hölgyeknek – pedig kifejezetten kedvesen szoktak mosolyogni.
15:06
Mindent meggondoltam, mindent megfontoltam?
Breaking News: az alapkamat marad változatlanul – Fejér kolléga most járt az MNB-nél.
14:55Néhány sikamlós pillanat: végül egy szavazattal átmegy egy javaslat. Kis morcogás, zsivaj, aztán már Gyenesei István beszél a tűzoltókról. Tapsot kér és kap, munkájuk elismeréseként. Ez azonban nem elégíti ki a túlórapénzeket feszegető ellenzéki kérdezőt.
Deutsch Tamás cikizi Gyeneseit: táncol is, ír is, most kultúrmissziót is vállal (mégsem tud annyit csajozni, mint Nemfür, vagy mi a gond?). A kultúra szent tehenéről faggatja – biztos át tetszett ezt a felszólalást gondolni?
Gyenesei elnézést kér, ha valakit bántott volna egy darab javasolásával – merthogy a következő a turizmus éve lesz. Több polgármester pedig egyetértett az ajánlásaival – oldaltól függetlenül.
Amúgy pedig meghatja, hogy a Fidesz prominense olvassa a blogját – és ajánlja, a színházról a közönség döntsön. Kitér a családtagjai emlegetésére – bár belátja, e téren a másik tapasztaltabb.
Ja, az inkriminált darab első védnöke Orbán Viktor volt.
Deutsch a személyes megjegyzésekre nem reagál: aztán mégis hosszas replikába bonyolódna, végül csak kiböki, hogy nem fogadja el a választ – a többség viszont igen.
13:00-13:55Szili Katalin köszönti a megjelenteket, majd bejelenti az aktuális új frakcióvezető-helyetteseket. Ez a poszt jellemzően arról szokott szólni, hogy az illető szabadabban szólalhat fel napirend előtt. Az egy kivétel Lengyel Zoltán, az MDF-frakció új kisgazdája. Itt mindenki fix helyettes, nincsenek sokan, belefér. Megválasztásuk időszakára eredményes működést kíván – nem hallunk iróniát a hangjában, pedig beleférne.
Bernáth Ildikó egynapos frakcióvezető-helyettes a közszférát félti a válságtól: itt leépítések voltak, elvették a tizenharmadik havi nyugdíjukat, a családi támogatásokat is visszafogják – nem kapnak majd az itt dolgozók pénzt. Horn Gyula régi mondásának (a kormány szava nem úri becsületszó) aktualitását firtatja – valószínűleg nem a legjobb helyen, az egykori miniszterelnök legjobb tudomásunk szerint még nem hagyta el a kórházat.
Egy százalék, ez az utolsó szavam!
Veres János furcsállja a kérdést. Ilyesmiről egyrészt nem volt szó, másrészt a szféra helyzete nem olyan szörnyű. Pláne csodálja, hogy a Fidesz felől jön a kérdés: a polgári kormány alatt volt, hogy nem nyúltak a családi pótlékhoz. A szocialisták mindig emelték. De a demagóg felvetésektől valóban tartózkodni kellene, ebben egyetértenek. Az is valami. További, feszültségfokozó intézkedéseket nem akarnak bevezetni – nemrégiben tárgyalt a miniszter a VOSZ és a Kamara vezetőivel, ott tőle az állami kiadások visszafogását kérték – a reálgazdaság képviselőire pedig szerinte érdemes figyelni.
Lendvai Ildikó üdvözli a parlamenti nemzeti csúcsot – kezdődik, amire számítani lehetett: ott folytatják a helybenjárást, ahol abbahagyták. Zápolya emlékét idézi, aki anno távolmaradt – ezt legalább nem lehet elmondani a szombaton történtekről, még ha nagy előrelépések nem is voltak. Ő is felveti, hogy nem most kéne az emelésekkel szőrözni – a Fidesz anno nem siette el ezeket, a számonkérés meglepő. Vonatrobbantgatós példával jön: nem ezt kellene. A sztorit nem ismerjük, de egyetértünk: ezt nem kellene, tényleg.
Összefogni, összefogni, összefogni!
Gyurcsánynál a viszontválasz. Egy hetilapot idéz: kapitalista realizmus című tanulmányt idéz, és persze külhoni példákat. Változtatni kell – ezt hallja mindenhol, de ebben az esetben talán mindenkinek segítenie kellene a helyzetben. Újabb kép: a balatoni hajók is öblökbe húzódnak vihar idején, nekünk is biztonság kell – mindenki ezt mondta szombaton: átmeneti időszaki önvédelem kell. Összefogást emleget, és azt is felveti, hogy a plafontörvényhez akár kétharmados támogatást is elképzelhetőnek tart.
Boross Péter szólal fel: csökkenni fog az export, rossz idők jönnek. A fogyasztás most nem lehet a gazdaság motorja – szegény Matolcsy, reméljük, nem fáj neki nagyon. A volt kormányfő védi a közszférát is: ne tessék elbocstani, ott is emberek vannak. Megint kedvencét. Károlyi Gyulát emlegeti: ne kirúgjunk, fogjunk vissza. Védi a nyugdíjasokat is: akiknek van pluszjövedelme, az szorítsa a nadrágszíját, ne a többiek. Mi baja volt a Tisztelet Társaságának?
Megint Gyurcsány válaszol. Mindenkitől hasonló hozzáállást várna, mint Borosstól – és reméli, hogy ez a korábbinál általánosabb lesz. Mindennel együtt nyugodt, mértéktartó gondolkodást tart szükségesnek. Kis önkritikával szól a közszféráról is: leépítettek, nem keveset. Tovább már annyira nem akarnak. Több rendőrt szeretnénk, jobban fizetett nővéreket.
Harmadszor is Károlyi Gyula
Harrach Péter unja a színházat – mármint a parlamentit, máshová (ha jól értjük) nem jár. Itt a főszereplő kiváló színész, jó hatalomtechnikus. Teátrális volt a rendezés is, ahol a Válságmenedzsert játszta Gyurcsány. Kitér a szociális kiadások ügyére is: csökkentek, és válaszol a családi pótlékra is: a fogyatékos gyermekek szüleinek igenis emeltek. Firtatja azt is, hogy készültünk a válságra, milyen távra – és kéri, ne a kisemberekkel fizettessék a terheket.
Száraz szövegmondás, ráadásul papírból olvassa – nem csoda, hogy nem főszereplő.
Veres szerint súlyos hiba lenne úgy tenni, mintha lehetne egy szűk csoportra korlátozni a teherviselést. Az egyszerűség kedvéért ő fenntartható pályán tartaná a gazdaságot – minél kisebb károkkal. Ebben kell egyetérteni, és tudja, hogy mindenki jót akar – ez viszont nem egymás ellenében, hanem a kinyújtott kéz elfogadásával járható út.
Kóka János is beszél: szerinte a válság pont nem a liberális eszme bukásáról szól, és figyelmeztet: a liberális és fórumos radikalizmus holnap már nem fog radikalizmusnak hatni. A költségvetéstől nincs meghatva: szerinte nem ment meg a recessziótól: nagyobb rugalmasságot vár, sok helyről akar kisebb összegeket levonni, és persze ajánlja mindenki figyelmébe a plafontörvényt – és legyenek alapok, ahova a válság utáni időkre lehet gyűjtögetni. Szórványos taps.
Szerinted ez mit jelent?
Veres János válaszol újra: több ponton egyetért, egyen vitatkozik: reméli, abban egyetértés van, hogy az országért kell dolgozni. Lenyűgöző: szűk egy óra alatt laposodott el a vita, már magukat ismételgetik. Reméli, még a megkezdett reformok folytatására is van lehetőség. Jobb esélyeket és lehetőségeket remél a válság utánra. Bízik a szombati közös pontokban – valamiről beszélhettek ebédnél is, mi semmi ilyesmiről nem hallottunk. Pedig figyeltünk.
Eltérünk a házszabálytól: jön a napirend.