Nagy Gazdasági Válságtanácskozás lesz idén novemberben. A világ vezető gazdasági hatalmainak csúcsvezetői gyűlnek majd össze New Yorkban, hogy megvitassák a kapitalizmus további sorsát. Izgalmas időpont, hiszen november 4-én megtudjuk ki lesz a világ legbefolyásosabb politikusa a következő négy évre: Barack Obama vagy John McCain. Ám az év végéig még George Bush lesz a hivatalban lévő elnök. Vagyis utolsó nagy tettként ő lehet az, aki nagy részben hozzájárulhat, milyen pályára álljon a világ pénzügyi rendszere.

Sokan már most a Bretton Woodsban lezajlott nemzetközi találkozóhoz hasonlítják a New York-i tanácskozást. Az 1944-ben történt csúcsértekezleten nem kevesebb történt, mint lefektették azokat az alapokat, melyekre azóta felépült a világ pénzügyi és gazdaság rendszere. Igaz, 1971-ben a rendszer egyik alapja megszűnt létezni, mikor az Egyesült Államok felfüggesztette a dollár aranyhoz rögzített árfolyamát, mégis itt jöttek létre azok a szervezetek, amik a mai napig meghatározzák a monetáris világot - a Nemzetközi Valutaalap (IMF), vagy a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank (IBRD).

Új világrend jöhet?

A New York-i találkozó előtt tehát nagy lehetőségek állnak. Ahogy sokan fogalmaznak: paradigmaváltás előtt áll a világ. Ez a találkozó ennek lehetne az első letéteményese. Az előzetes hírek szerint Nicolas Sarkozy soros EU elnök éppen valami ilyesmire készül.

Véleménye szerint újjá kell építeni a kapitalizmust, úgy, hogy az jobban tisztelje a világban az embert. Megfogalmazása szerint véget kell vetni a profit megszállott rövid távú hajhászásának, a spekulációra és mohóságra épülő rendnek. Hangsúlyozza azt is, hogy mostantól az etikai szempontoknak, a szociális és morális felelősségnek kell előtérbe kell kerülnie a gazdaságban.

Kik lesznek ott?

Ezek valóban sokak által támogatott gondolatok, ám ezek a sokak éppen azok, akik kimaradnak a New York-i találkozóból. Egyrészt a Sarkozy által felvetett kívánalmak főként a kisemberek által megfogalmazott irányok. A találkozón pedig milliárdosok, politikusok, (milliárdos politikusok) és a mai pénzügyi rendszerbe nyakig beágyazott szakértők fogják vezényelni. Másrészt a csúcsra nem kap mindenki meghívót. Így a kevésbé befolyásos országok valószínűleg kimaradnak. Ezek között pedig nagy aránnyal vannak a pénzügyi válság által komoly bajba került nemzetek, olyanok, akik éppen a „nagyok” kiszipolyozó gazdaságpolitikája miatt kerültek kilátástalan helyzetbe.

Ezek az országok nyilvánvalóan támogatnák a rendszer gyökeresebb átalakítását. Egyelőre azonban nem tudni a meghívottak pontos listáját, ám a The Washington Post vasárnapi száma úgy tudja a G8-on kívül India, Kína, Brazília, Ausztrália, Dél-Korea és Szaúd-Arábia vehet majd részt az értekezleten. Ez 14 ország. Csak összehasonlításképpen: a bretton woods-i csúcson 44 állam vett részt.

Ki mit akar?

Amit már most lehet tudni, Európa mélyrehatóbb változásokat akar, mint az Egyesült Államok. Ám ez nem jelenti azt, hogy Európán belül meglenne az összhang. Nagy-Britannia például mindig szeret saját utakon járni. Bár épp ők voltak, akik a válságban példaértékű lépéseket tettek, amit később az unió is támogatott. London azonban nem támogatja az Unió elképzelését arról, hogy a kockázati alapok tevékenységét globális keretek közt felügyeljék. A britek az amerikaiakkal is szembe kerültek abban a kérdésben, hogy kormánygarancia vagy a központi bankrendszer segítségével élesszék újra a megrekedt bankközi hitelezést.

Sarkozy és Barroso szintén szembekerült a Bush-adminisztrációval. Az EU vezetői olyan szabályozási tervet szeretnének elfogadtatni, amely kiterjedne minden pénzintézetre és a csúcsvezetői jövedelmeket is érintené. Ezt az USA nem kívánja támogatni.

Ha még a világ fejlettebb fele, a pénzügyileg leginkább összeforrott országok – az EU országai és az USA – sem ért egyet számtalan kérdésben, elképzelhetjük menyire lesz majd távol az ő álláspontjaiktól a kínai, az orosz, vagy a brazil. És persze az sem elhanyagolható szempont, hogy mekkora szava lehet annak az országnak, amely az egész válságot okozta. Az Egyesült Államokra egyelőre nem akasztották rá a bűnbak táblát, de még megtehetik. Amennyiben így lesz, akkor nem diktálhatja a feltételeket, legfeljebb alternatívát mutathat.

Kinek a szava lesz a döntő?

Egyelőre úgy néz ki, Európa lehet az, aki a vezető szerepet magára vállalhatja. Ez egyrészt gazdasági, másrészt emberi tényezők miatt lehet így. Gazdasági, mert pénzügyi rendszerének nagysága meghatározó a globális monetáris világban, valamint már most is óriási összeget – 2000 milliárd eurót – pumpált ebbe a rendszerbe. Emberi, mert a nagy tettekre áhítozó Sarkozy elnök az utóbbi évtizedek legtehetségesebb politikusa, kevés dolog van, amit nem tenne meg azért, hogy beleírja magát a történelemkönyvekbe, s ez egy ilyen lehetőség. Gordon Brown brit miniszterelnök pedig egymás után vetette fel és hozta meg azokat a döntéseket, amelyek végül a kilábalást jelenthetik Európa számára a gödörből, ráadásul ex-pénzügyminiszterként értheti is, amit csinál.

Aki nagyon szeretne még beleszólni a világ alakításába, az Kína. Hatalmas gazdasági ereje még jóval meghaladja a politikait, kérdés meddig. A New York-i találkozó megfelelő terep lehet arra, hogy keményen kiálljon az érdekeiért és valódi politikai szerepet töltsön be a világ jövőjének formálásában. (Kérdés, nekünk mennyire lesz ez jó?) Oroszország ugyanebben a cipőben jár. Bár mint Európa energiaszállítója nem engedheti meg az Unióval való teljes dacolást, hiszen bevételeinek nagy része innen csordogál.

A találkozó korunk nagy eseménye lehet. Kérdés, hogy a felelősséggel mennyire tudnak gazdálkodni majd a politikusok. Mennyire képesek átfogóan kezelni a pénzügyi krízis után minden elemző szerint ránk zuhanó gazdasági, majd szociális válságot. És akkor a környezetvédelmi szempontokról, bolygónk szisztematikus elpusztításáról nem is szóltunk, melynek gyökerei szintén a kapzsiság és mindenekfelett álló profitszerzésben keresendők.