Eltemették Janus Pannonoust
Újratemették Janus Pannonius (1434-1472) humanista költőt, akinek szentmisével egybekötött búcsúztatásán több százan vettek részt a pécsi székesegyházban kedden.
2008. október 21. kedd 18:57 - Hírextra
Janus Pannoniust az altemplom falában, Dulánszky Nándor püspök mellett helyezték végső nyugalomra, nagyságát a Rétfalvi Sándor szobrászművész által készített síremlék, egy carrarai márványból faragott, földre hulló lepel és a költőt ábrázoló fejszobor hirdeti. A sírkövön latinul Janus sírverse olvasható.
Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke Pécs 25. püspökét méltatva hangsúlyozta: amikor az életet, a természetet, a könyveket szerető humanistát temetjük, át kell gondolnunk, ma milyen értékek vesznek körül bennünket, és mennyire tiszteljük azt, ami a kultúránkhoz tartozik. "Nem elég műveltnek lenni, műveltséget adni kell, és nem elég műveltséget adni, műveltnek is kell lenni. Ez 2008, a XXI. század parancsa" - fogalmazott a politikus.
A házelnök hozzátette, Pécs országgyűlési képviselőjeként büszkeség tölti el, hogy elmondhatja, földije Janus Pannoniusnak, aki itt volt püspök tizennégy éven át, itt énekelt a mandulafákról, itt költötte epigrammáit, elégiáit, melyek a kultúránk részei.
Olyan értékeket adott a városnak és az országnak, melyekből még ma is táplálkozunk, és segít, hogy ma se felejtsük, veszítsük el azt, amiről azt tartjuk, az a humanizmus - hangsúlyozta Szili Katalin a temetésen, amelyen számos közéleti személyiség, köztük Hiller István oktatási és kulturális miniszter, valamint Tasnádi Péter, Pécs polgármestere is részt vett.
Boross Péter volt miniszterelnök, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság elnöke bejelentette, hogy a grémium kedden, a baranyai megyeszékhelyen tartott kihelyezett ülésén hozott határozatában védetté nyilvánította Janus Pannonius sírját.
A bizottság elnöke arra kérte a városlakókat, legyenek büszkék, hogy Pécsett van a sírja az élete során sokat vándorolt költőnek, püspöknek, diplomatának, egy megtalált nagy magyar szellemnek, akinek végre nem kell bolyongania tovább.
Rétfalvi Sándor szobrászművész a költő sírjánál újságíróknak azt mondta: élete legnagyobb ajándékának tekinti, hogy ő kapott megbízást Janus Pannonius síremlékének elkészítésére.
Janus Pannonius csontjait 1991-ben a pécsi székesegyház renoválásakor fedezték fel. A püspökség eddig is valószínűsítette, de a legújabb antropológiai vizsgálatok idén tavasszal kapott eredményei alapján biztosra veszi, hogy a költő csontjait találták meg. Ezért úgy döntött, az újratemetés kijár a magyar irodalom és a római katolikus egyház e neves személyiségének, s méltó nyitánya lehet a fennállásának ezredik évfordulójára készülő Pécsi Egyházmegye jövő évi ünnepi rendezvénysorozatának.
A volt pécsi püspök csontjait a pécsi Régészeti Múzeum antropológiai gyűjteményének más darabjaihoz hasonlóan eddig dobozokban őrizték, az újratemetésre azonban az erre a célra készült, ónozott rézlemezekkel borított, reneszánsz motívumokkal díszített fakoporsóba helyezték.
A költő csontjait október 16-án adták át az egyházmegye közgyűjteményi igazgatójának. Az átadás-átvétel jogi feltétele volt, hogy az igazgatóság határozatlan idejű szerződést kössön az egyházmegyével a csontok letétbe helyezéséről. Janus Pannonius földi maradványai ugyanis állami tulajdonú régészeti leletek, biztonságukért a jövőben az újratemetést végző püspökségnek kell felelősséget vállalnia.
Janus Pannonius csontjait akkor találták meg, amikor a pécsi székesegyház fűtésének felújításához az altemplom nyugati fala mellett egy árkot ástak. Összesen nyolc csontváz került elő, melyek között volt jelölés nélküli, volt falazott kriptában elhelyezett és előbukkant egy olyan sír is, amely nagyjából a főoltár alatt helyezkedett el. Ez a hely az egyházi vezetőket illette meg.
A csont alapján megállapított életkor, a magasság, valamint a betegségek, amelyben az elhunyt szenvedett, mind megfelelt annak, amit Janus önmagáról írt. Az antropológusok szakvéleménye mellett a sír helye, a kátránynyomok, és az, hogy a csontváz bal tenyere alatt, a jobb combnyakon az 1464-ben felszentelt II. Pál pápa ólomból készült bulláját fedezték fel a kutatók, mind azt támasztotta alá, hogy Janus Pannonius nyughelyére bukkantak.
Janus Pannonius 1434-ben született valószínűleg a Dráva menti Csezmice községben.Kisnemesi származású özvegy anyja költséges külföldi taníttatását nagybátyjára, Vitéz Jánosra bízta. 1447-ben a magyar humanizmus atyja, Pier Paolo Vergerio tanácsára Janus Guarino da Verona ferrarai magániskolájába került, a koraérett gyermekben gyorsan kibontakozott a költői tehetség. 1454-ben Padovában jogi tanulmányokba kezdett, tanulmányai befejeztével pedig itáliai útra indult. Mikor Hunyadi Mátyás a magyar trónra került, Janust hazahívták rokonai, egyenesen az udvarba: a királyné kancellárja, majd királyi kancellár, azaz az udvari hivatalok vezetője lett. Mátyás hamarosan pécsi püspökké nevezte ki.
Mátyás király és Vitéz János 1465 márciusában a pécsi püspököt küldte II. Pálhoz megválasztását üdvözlendő - ezt az eseményt idézi a csontváz tenyere alatt talált pápai bulla is. Mint azt Kárpáti Gábor régész korábban az MTI-nek elmondta, ez volt Janus Pannonius karrierjének csúcsa, pár év múlva azonban kegyvesztetté vált: mikor Mátyás békét kötött a török szultánnal, Vitéz János egész köre úgy érezte, hogy politikai elképzelésük csődbe jutott, a király elárulta a Hunyadi-hagyományt.
Vitéz János és Janus Pannonius szembefordult a királlyal, Hunyadi egykori vezérkarával, a hajdani törökverő vezérekkel összeesküdtek megbuktatására. Mátyás azonban résen volt, rajtuk ütött, így Janus 1471 novemberében a felvidéki Léva mellől püspökségébe menekült, majd 1972. március 15-én elhagyta Pécset, és Itália felé vette útját. Az évek óta tüdőbajban szenvedő humanista költő útközben tüdőgyulladást kapott, és a Zágráb feletti Medvevárában meghalt.
Janus Pannoniust ott temették el egy Remete nevű pálos kolostorban, később azonban egy híve exhumáltatta és Pécsre vitette. Kátrányos koporsóban rejtegették több évig, míg Mátyás a püspököt megillető tisztességes temetését el nem rendelte.
Janus Pannonius élete nagy részét betöltötte a politika, de nem hagyta abba az írást sem. Leginkább az epigramma és az elégia műfajában alkotott. Legjelentősebb alkotásai: Pannónia dicsérete, Mikor a táborban megbetegedett, Egy dunántúli mandulafáról, Mars istenhez békességért, Saját lelkéhez, Búcsú Váradtól és Galeotto Marzióhoz.
Forrás: MTI