Már a honlap címe is megriaszt. Be kell ismernem, nagyon találó a domain, de egyben rémisztő is. A chateken használatos „nem tudom” kifejezés kombinálva az előtte levő három darab „w”-vel, utána pedig a hazai oldalakat jelző „végződés”.

Három fiatal úgy döntött, hogy a magányos embereknek társat talál, azokat pedig, akik nem tudnak dönteni, átsegíti a nehéz pillanatokon.

Öt segítőkész virtuális fül várja, hogy elpanaszoljuk apró-cseprő bajainkat, vagy belesúgjuk legnagyobb titkainkat. Öt vállon sírhatjuk el az élet nagy bánatát, vagy éppen szidhatjuk a világ leghülyébb főnökét.

Kiválasztva a számunkra megfelelő „barátot”, azonnal nekiláthatunk az önfeledt beszélgetésnek. A gép az előre megírt válaszokból generálja az elvileg épp odaillőt. Néha persze nem stimmel a reakció, de mit várjunk egy géptől. Elvégre ő (még) nem a terminátor. A szabályok szerint csak olyan kérdéseket tehetünk fel, amelyekre a válasz igen vagy nem. Ez biztosítja, hogy csak poén-szinten foglalkozzunk a dologgal. Aligha zajlik le két ember között olyan hosszabb beszélgetés, amelyben a kérdésekre a válasz csak igen, vagy nem. Legfeljebb egy kamasz és a szülei között van ilyesfajta társalgás, de az speciális eset és „majd kinövi”.

Ha épp ahhoz van kedvünk, akkor vitatkozhatunk is, és ha elég kitartóak vagyunk, akkor simán nyerünk. Könnyebb dolgunk van, mint bárhol máshol. Így könnyű a Ház Urának lenni. A gépház urának…



Zéró felelősség

Nem elég, hogy beszélgetnek velünk anélkül, hogy egy árva hang is kijönne a torkunkon, még döntenek is helyettünk. Végülis elég kényelmes a dolog, a felelősségtudatunkat pillanatok alatt elnyomhatjuk. Bár kétlem, hogy bárhol mentség lenne egy balul elsült döntésre, hogy „a gép mondta”. Ilyesfajta csak egyszer jött be és az példabeszéd volt.

A döntéshozó gép oldalán előre legyártott kérdéseket is találunk. Még csak azt sem kell kitalálnunk, ha tetszik: eldöntenünk, hogy mit akarunk kérdezni. Azt is a szánkba adják. Hol marad a szabad akarat?! Valószínűleg a lábtörlő alatt…

Micsoda szerencse, hogy van lehetőségünk saját kérdést is feltenni. Hét választ előre beírhatunk, aztán nagyon erősen kell koncentrálnunk a kérdésünkre, miközben megnyomjuk a nagy piros gombot. Kicsit bundaszagú a dolog ezzel a „koncentrálj erősen a kérdésre” résszel, de üsse kő, meg lehet nyomni azt a gombot, abból nem lesz baj. A rendkívül okos mütyür – akit egyébként Sorsnak neveznek – „megérzi”, mire gondoltunk, és megadja a helyes választ. Jelen esetben épp az volt a kérdés, hogy hazamenjek-e a munkából, vagy sem. A Sors keze minden bizonnyal megmentett volna egy kínos beszélgetéstől, ha valóban tőle tettem volna függővé a távozási szándék beteljesítését, ugyanis azt javasolta, hogy inkább maradjak.

Inkább menj emberek közé

Még véletlenül se a remek vállalkozás hírnevét és – feltehetőleg – sikerét szeretném csorbítani, de én a magányos embereknek azt javaslom, hogy inkább menjenek emberek közé. Már csak a szemük egészsége érdekében is lehet, hogy érdemes kipróbálni a társasági életet. Olyat, ami emberek között zajlik szemtől-szembe, nem pedig egy képernyőn keresztül, vagy ami még rosszabb, hogy nem is emberek, hanem egy szerencsétlen és egy virtuális organizmus között.

Nem tudod eldönteni, hogy hova menj? Nem baj! Indulj el, és majdcsak lesz valahogy. Vagy ha van egy ismerősöd, évfolyamtársad, szomszédot, kérdezd meg őt. Elég nagy a valószínűsége annak, hogy több tapasztalattal rendelkezik, mint a Te otthoni masinád – legyen az bármennyire is szuper.

Brahiból persze jó buli, és pár percig még vicces is, amikor egy géppel vitatkozol, de akárhogy is nézem, az élet nem így néz ki valójában. Micsoda szerencse!