Mit, hol, miért

A délelőtti unalom után kirajzott Budapest utcáira a tömeg is, hogy méltó mód megemlékezhessen az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményeiről. A hivatalos ünnepség az operában eléggé felejtős volt, mivel az egész környék körbe volt barikádozva több száz rendőrrel, betontömbökkel, vízágyúkkal és egyéb tömegfegyelmező eszközökkel.

Napközben és az este folyamán viszont rengeteg, főleg a szélsőjobb irányvonalához tartozó rendezvényen vehetett részt az ember. Voltak hagyományosnak mondható események, ahol valakik szónokolnak, a megértő közönség pedig örül ennek, de egyre több, mostanában divatossá vált vonulgatáson is részt lehetett venni. Gyalogosan, vagy gépesítve, főként motorral.

A kedvenc megemlékezési hely a Corvin köz volt, ahová több szervezet is odavonult, egymást váltogatva megfordult ott a Magyarok Világszövetsége (MVSZ), különböző motoros formációk, sőt még újnyilasok is próbálkoztak valamivel, de nekik komoly gondjaik akadtak az érdeklődők létszámával.

Nem úgy, mint a Jobbiknak, akik a Deák térnél lelkesítették a gondolatvilágukra fogékony publikumot, olyan húzónevekkel, mint pl. Morvai Krisztina. Ennek a megemlékezésnek talán a legkiemelkedőbb pontja az volt, amikor is a párt elnöke, Vona Gábor bejelentette, hogy ő bizony az iráni forradalmi gárdát fogja majd külső megfigyelőnek hívni, ha eljön valamikor a parlamenti választások ideje.

Ezen kívül még két komolyabb rendezvény is volt a radikálisabbak nagy örömére. Az egyiket az MVSZ szervezte az Astoriára, hogy buzdítóbeszédeken kívül bemutathassák a nagyközönségnek a Wittner Máriáról szóló, Hóhér Vigyázz című filmet, melyet a parlamentben senki sem volt hajlandó levetíteni. A másik megemlékezés pedig a nagyobb nemzeti ünnepek két elhagyhatatlan figurája nevéhez fűződik, a Toroczkai-Budaházy házaspár ezúttal a belvárostól kicsit messzebb ütött tanyát, valahol az Árpád híd pesti hídfőjének közelében. Onnan váltottak át vonulósba mint később kiderült vesztükre.

Ha nagy stratégák találkoznak

A rendőrségnél valamikor valaki arra jöhetett rá, hogy tömeget oszlatni az úgynevezett kergetőzéses kiszorítással nem igazán célszerű. Mivel olyankor a törés-zúzás szinte elkerülhetetlen, azonkívül feleslegesen fárasztó művelet, de mindennek a tetejébe még közröhej tárgyává is teszi a rend őreit, akik néha már saját magukat kergették városszerte.

Az taktikáról már napokkal ezelőtt cikkezett a sajtó, miszerint most nem lesz fogócskázás, hanem az ellenfél bekerítését fogják szorgalmazni, és miután ez megtörtént, tömeges igazoltatásban lesz részük a körbefogott póruljártaknak.

A nap folyamán kiderült, hogy a kiszivárgott hírek valósak voltak, ugyanis már látni lehetett, hogy az újszerű bekerítéses igazoltatás hogyan is működik kicsiben. Amikor egy-két ember személyi adatait ellenőrizni kívánták a szervek, abban az esetben többen is körbe fogták a delikvenseket, nehogy azok megpróbáljanak valamilyen módon kereket oldani. És így történt ez este is, csak éppen nagyobb létszámú tömegekkel.

Amikor este már csupán két rendezvény volt talpon, mégpedig az Astorián tartott, filmvetítéssel egybekötött veterántalálkozó, na meg az Árpád hídnál rendezett Budaházy féle összejövetel, akkor már lehetett sejteni hol lesz majd a végső összecsapás. A szélsőséges szervezetek valahogy eltaktikázhatták magukat, ugyanis egymástól igen távol sikerült tanyát verniük. Első ránézésre még logikusnak tűnt, hogy a különböző eseményeket a hármas metró vonalára szervezték, de a BKV úgy közlekedett tegnap, ahogy azt rendőrök akarták. Vagyis nem álltak meg a rendezvények környékén, ezzel megnehezítve az átjutást egyik helyről a másikra.

A Budaházy vezette társaság így gyalog volt kénytelen elindulni az Astoria felé, ahol már nagyon várták őket, hiszen az ott megjelentek létszáma nem volt igazán eltúlozva. A rendőrség szerint az operaház lett volna a végső célállomás, mivel ott mondott beszédet Gyurcsány Ferenc, és erre igazán be szoktak rágni a szélsőjobbosok. Azonban a menet a Markó utcában belesétált a rendőrségi csapdába. Bekerítés, igazoltatás és Budaházy György előállítása volt a menetrend.

Az Astorián mindeközben a végső elkeseredés járta át az odagyűlt társaságot, akik közül a fiatalabbak már nagyon unták magukat az öreg harcostársak felszólalásain és nemkülönben a Wittner-filmen. Miután nyilvánvalóvá vált, hogy a végső összecsapás ezúttal elmarad, szépen haza (illetve a kocsmákba) kezdtek szállingózni a népek.