A magyar Országgyűlés 386 tagú. Elméletben. A legutolsó választásokon a Magyar Szocialista Párt 190 mandátumot szerzett, a Fidesz - KDNP frakciószövetség (141 és 23 megoszlásban) együttesen 164 tagot számlál. Az SZDSZ 20, míg az MDF 11 honatyával képviseltette magát, és egy független honatya is bekerült.

Az MSZP-SZDSZ koalíció a kormány megalakulásakor 211 szavazattal számolhatott. (Az ekkor egyedüli független Gyenesei István a fontos kérdésekben a koalíció mellett szavazott, ma már a kormány egyik minisztere.) Az ellenzék összesen 175 szavazattal bírt.

Az MSZP-ben azonban hárman tartósan betegek, gyakorlatilag nem tudnak részt venni a munkában. Horn Gyula az Állami Egészségügyi Központban fekszik, Toller László súlyos autóbalesete óta kómában van, Csákabonyi Balázs betegsége miatt csak nagyon ritkán tud részt venni a napi munkában. Rá a szocialisták csak a legfontosabb szavazásokon számíthatnak. A kisebbségi kormány saját pártjától tehát legjobb esetben 188 szavazatra számíthat.

A másik oldal

A kisebbségi kormány regnálása óta az ellenzéki oldalon számtalan változás történt. Gegesy Ferenc SZDSZ-es képviselő lemondott mandátumáról, maradtak 19-en. A Fideszből két képviselő is a függetlenek közé ült így maradtak 162-en. Az MDF-ből Almássy Kornél szintén botrányos körülmények között távozott, jelenleg független. Utána pedig kiderült: a Tisztelet Társaság által delegált Vas János hagyja ott a frakciót, bár később Lengyel Zoltán megmentette az MDF-et.

Összegezve tehát: a kormányoldalnak 188 szavazata van, az ellenzéknek (Fidesz+MDF+SZDSZ) 190. És marad az 5 független képviselő. Ebből Almássy bizonyosan az ellenzékkel együtt szavaz majd, Gyenesei pedig nyilván a kormányt erősíti. Az arányok tehát 189:191 az ellenzék javára. Ebbe az alaphelyzetbe jön be a három független honatya gombnyomása. Ez a három szavazat a novemberben végszavazásra bocsátott költségvetési törvénynél Gyurcsány politikai jövőjét határozza majd meg.   

Ambivalens helyzet

Ez különösen az SZDSZ szempontjából érdekes, hiszen ők kínos helyzetben vannak. Egyfelől nem szeretnének előrehozott választást – azaz Gyurcsány megbuktatását – mert azzal jó eséllyel kiesnének a Parlamentből, másrészt azonban ellenzékiséget kell mutatniuk, ha versenyben akarnak maradni a választók kegyeiért. Vagyis direkt módon nem segíthetik Gyurcsány Ferencet. A három független képviselő segítségével azonban Gyurcsány akkor is hatalmon maradhatna, ha az SZDSZ ellene szavaz. Ez az SZDSZ-nek ideális állapot lenne.

A függetlenek függősége

A legnagyobb kérdés: hogyan döntenek a függetlenek? Erre természetesen nem tudhatjuk a választ, ám érdemes megvilágítani a helyzetüket. Egy független képviselő bejutása a parlamentbe rendkívül nehéz dolog. A magyarországi politikai kultúra a pártszimpátián alapszik. Nem személyre, hanem pártra szavazunk. Függetlenként kisebb csoda tehát bekerülni. Csak akkor lehetséges, ha a választókörzetében rendkívül népszerű az ember. Vagyis egy előrehozott választás inkább hátrányosan érintené a független jelöltet. Úgy kellene kampányt szerveznie, hogy nincs mögötte a jól megtömött pártkassza. Nem érdeke tehát Gyurcsány megbuktatása.

Gyurcsány oldaláról ebben komoly rizikó van. Puszta sármjára, és a képviselők szubjektív szempontjaira nem alapozhatja saját ambiciózus terveit. Teljesen természetes – csúnyán mondva: politikai szükségszerűség – hogy megkörnyékezze őket. Pozícióval, juttatásokkal, pályázati pénzek feléjük folyatásával stb. Ezt azonban az ellenzék is tudja. Ők nyilván ugyanezeket a trükköket fogják bevetni, hogy megszerezzék szavazatukat.

Ám, ha nem is lesznek előrehozott választások, legkésőbb 2010 tavaszán ők is megmérettetnek. És ha a jelenlegi közhangulatot nézzük, bizony a társadalom többsége nem fogja megköszönni nekik, hogy hatalmon tartották Gyurcsányt. Vagyis függetlenként indulni a következő választáson számukra biztos vesztést jelent. Persze ott a lehetőség, hogy mostani lojalitásukért cserébe 2010-ben a szocialisták listás helyet ajánlanak nekik…

Izgalmas helyzetben lesznek tehát a független képviselők a következő néhány hétben. Tejben-vajban fürösztik majd őket, zsíros posztok és mézesmadzagok tömege fog az orruk előtt lógni. Ám a jövőjükre és a lelkiismeretükre is gondolniuk kell. Nem beszélve az ország sorsáról, amit ebben a Nagy Parlamenti Sakkjátszmában sokan hajlamosak elfelejteni.

Lengyel Zoltán, Tóth András, Vas János - rajtuk az ország szeme.