Nem sokan hitték, hogy megéri a nyugdíjas kort, hiszen évtizedek óta olyan súlyos beteg, hogy se járni, se beszélni nem tud.

2009 október elején nyugdíjba vonul Steven Hawking, a világ keletkezését magyarázó Nagy Bumm elmélet kidolgozója, és a tanszékvezetői posztot, melyet századokkal ezelőtt Isaac Newton töltött be, meghirdeti a Cambridge-i Egyetem.

Steven Hawking a munkáját emeritus professzorként folytathatja - és folytatja is, előjegyzési naptárában 2012-ig sorakoznak jövőbeni előadásainak a dátumai. Pedig az izomműködését évtizedek óta megbénító idegsorvadás következtében a tudós csupán arra képes, hogy ujjmozdulatokkal irányítsa elektromos meghajtású kerekesszékét és a beszélőgépét, amelynek a segítségével kommunikál. Az agyában azonban változatlanul zseniális gondolatok születnek, bármikor kész vitára matematikai, fizikai és csillagászati kérdésekről.

Az orvosok nem hitték, hogy megéri nyugdíjazása idejét, de a professzor különleges ápolásban részesül. Éjjel is többször megfordítják az ágyában, hogy a tüdeje rendben működjék, és állandó ápolószemélyzet veszi körül. A professzor nős, három gyermeke van, de házasságával voltak problémák, hiszen a nagybeteg ápolása emberpróbáló feladat.

Steven Hawkingról az év elején az a hír terjedt el, hogy negyven év után esetleg elhagyja Cambridge-et és a kanadai Ontarióba költözik, ahol egy munkatársa tudományos kutatásaiba kapcsolódhatott volna be, ám valószínűleg mégis Cambridge-ben marad.

A tudós a fekete lyukak elméletével tett szert világhírre. Könyve, "Az idő rövid története a Nagy Bummtól a fekete lyukakig" számtalan fordításban aratott világsikert, 1993-ban magyarul is megjelent. Célja az volt, hogy közérthetően írja le a világ keletkezéséről szóló elméletet. De a legtöbb laikus bevallja, hogy jóllehet, sietett megvásárolni a könyvet, húsz oldalnál abba hagyta az olvasást, mert a szöveg megértése az átlagosnál több matematikai tudást kíván.