Egy másfélmillió éves válás története

A tudósok a Proceedings of the National Academy of Sciences (PNAS) - az amerikai tudományos akadémia folyóirata - hétfőn megjelent számában tették közzé megállapításaikat, amelyeket a dél-franciaországi Ardeche-hegységben lévő Chauve-Pont d'Arc barlangban talált barlangi medve (Ursus spelaeus) csontmaradványának tanulmányozásából szűrtek le.

A jól megőrzött szerves anyagból kapott sejtminta mitokondriumából (önálló genetikai állománnyal rendelkező energiatermelő szervecskéjéből) megfelelő eljárással sikerült kinyerniük a faj teljes, 17 ezer nukleotidából (biológiai molekulából) álló genomját - tűnik ki az francia Atomenergia Biztosság (CEA) és a CNRS országos tudományos kutatóközpont közös közleményéből. A mitokondrium molekuláris óraként elemezhető DNS-e alapján meg lehetett állapítani, mikor vált külön a két faj fejlődése.

Ezek a vizsgálatok kimutatták, hogy a balangi medve és a barnamedve utolsó közös őse 1,6 millió éve élt - ez a korai medve volt egyébként a mai jegesmedve egyik őse is.

A tanulmány szerzői emlékeztetnek arra, hogy mindeddig csak három kihalt állat genomját fejtették meg: a moa nevű, néhány száz éve eltűnt madárfajét, a gyapjas mamutét és a masztodonét.

A Chauvet-Pont d'Arc barlang az ősember falfestményeiről is ismert volt és több ezer barlangi medve maradványaira bukkantak benne. A szénizotópos vizsgálat kimutatta, hogy 32 ezer éve éltek ezek az állatok a barlang környékén. Európában és Közel-Keleten 300 ezer éve élt példányaikra is bukkantak, a faj feltehetően 15 ezer éve pusztult ki.

A francia tudósok vizsgálata azt is bizonyítja, hogy nemcsak fagyott talajban konzervált állatok genomját lehet a sejtmaradványokból kinyerni, mint arra Szibériában volt példa, hanem földalatti környezetben fennmaradt állati maradványok alapján is lehet genomkutatást végezni.