Az idegen nyelvek és az anyatej

Sok szülő már csecsemőkorban elkezdi csemetéjét valamilyen idegen nyelvre okítani. Mielőtt azonban e burjánzó gyakorlat megítélésére kértük volna Dr. Kolozsváry Juditot, az ELTE Tanító-és Óvóképző Főiskolai Kar docensét, előbb azt kívántuk tisztázni:valójában meddig is csecsemő a gyermek? Hiszen sokak szerint a csecsemőkor 12 hónapos korig tart, de vannak, akik 24, sőt 36 hónapos korig számítják. A docens azt a véleményt tartja ésszerűnek, amelynek a legtöbb híve van Magyarországon is: e szerint 12 hónapos korig tart a csecsemőkor, 36 hónaposig a kisgyerekkor. Ezt követően óvodás illetve iskoláskorúakról beszélünk.

- Hirdetések, a médiában szakszerűnek tűnő cikkek buzdítják a kisgyermekes szülőket arra, hogy gyermekük szinte már csecsemő korától idegen nyelvet tanuljon.

- Jómagam semmi értelmét nem látom annak, hogy a gyerek nagyon korai - csecsemőkori - nyelvoktatásban részesüljön, tehát direkt módszerekkel tanítsuk egy idegen nyelvre! Különösen akkor nem, ha nem él két-vagy háromnyelvű közegben. Akiknél viszont ez a helyzet, azokat a gyerekeket nem kell külön tanítani, hiszen spontán módon sajátítják el a családi közösségben megismert szavakat, mondatokat. Az óvodások közvetlen nyelvtanításának is van néhány buktatója, például az ilyen korú gyermekek hanganalizációs képessége még gyenge.

Az ekkor hibásan rögzülteket iskolás korban korrigálni már nagyon nehéz. És van még egy hátránya az óvodás korúak direkt tanításának - s ezt nem csak nyelvtanulásra értem -, az, hogy ritkán találkozik a gyerek érdeklődésével. Hat-nyolc éves korig a gyerek azt sajátítja el leginkább, ami őt érdekli. Csecsemő és óvodás korban tehát csak azt tartom optimális lehetőségnek az idegen nyelv korai elsajátítására, amikor a gyerek egyidejűleg él kétféle nyelvi közegben. Például, ha az anya magyar, az apa német. Ebben az esetben jól jár a gyerek, hiszen teljesen természetes számára, hogy két nyelven kommunikál.

- Mikor célszerű elkezdeni a gyerekek idegennyelv-oktatását?

- Pszichológusként azt tudom mondani, hogy legalább tizenkét éves kortól érdemes az idegen nyelvet didaktikusan, módszeresen tanítani. Ekkor alakulnak ki azok a kognitív képességek, például addigra jön létre az a nyelvtani tudásbázis, amire már rá lehet építeni az idegen nyelv szerkezetét, sajátosságait, szókincsét. Jó lenne, ha sikerülne megnyugtatni a szülőket, hogy semmit nem veszít a gyermekük, ha bölcsődés, vagy óvodás korban nem kezd el nyelvet tanulni. Bár tudom, hogy akinek más elképzelése van, azt nagyon nehéz erről meggyőzni.

Kolozsváry Judit a reklámokban sugárzott "napok alatt tanuljon nyelvet" kampánnyal kapcsolatban megjegyezte: képtelenség, hogy valaki két hónap alatt megtanulja az adott nyelvet.

 Reklámfogásnak viszont jó. Az viszont tény: egy jó nyelvtanár, intenzív oktatással - ami napi hat, nyolc órát jelent - megfelelő hanganyaggal és a tanulni vágyó erős akaratára is építve viszonylag rövid idő alatt megtaníthatja a diákot jól, helyesen beszélni. Ám ehhez el kell sajátítani a nyelvtani szerkezetet is.

Visszatérve a gyerekek korai nyelvoktatására, az ELTE docense az MTI-nek elmondta: sok szülő abban a tévhitben él, hogy a gyermeke nagyon jól fogja beszélni az adott nyelvet, ha korán kezdi elsajátítani. Ezzel viszont szemben állnak a tények: valaki tizenkét éven keresztül tanul egy nyelvet, mégsem képes megszólalni szükség esetén az adott nyelven. Egy nyelv elsajátításában nem csupán az idő számít, az intenzitás is nagyon fontos. A szülők sajnos versenyeznek, gyermekük nyelvórákra, edzésekre, táncórákra jár. Ezáltal a gyermekeiket is bekényszerítik egy versenybe. Mindent megadnak nekik, csak a gyermekkoruktól fosztják meg őket.