Vasárnap délután tárgyaltak a parlamenti pártok képviselői a költségvetési plafonról, ami korábban, boldogabb időkben az SZDSZ erre a szezonra aktuális fő lózungjának tűnt. Amióta azonban a válság elérte Magyarországot is, teljességgel elfogadható és logikus eszköznek tűnik a fiskális szabályozásban – különösebben csodálkozni tehát (különösen az IMF-segítség feltételeinek ismeretében) nem kell az eredményeken. Szimbolikus jelentősége ezzel együtt lehet: az elmúlt hetek hektikus vitái után talán bízhatunk abban, hogy valamilyen megállapodás csak kialakul a felelős politikusok közt – ha erre képesek voltak, félretéve korábbi hajlíthatatlan kommunikációs haditerveiket, talán a hosszabb távú megállapodást is kiizzadják majd magukból.

Részletesen

A tárgyalás részleteiről különösebben sokat egyelőre nem tudunk – minden részletet jó eséllyel nem is fogunk megismerni. Néhány elem ugyanakkor – köszönhetően a hivatalos híreknek – mégiscsak ismert. Ezekből próbálunk most valamit kihámozni.

A plafontörvényt korábban szorgalmazó SZDSZ frakcióvezetője, Kóka János bejelentése szerint „a 2009-es költségvetési törvényjavaslatban szereplő kiadási főösszeg teljesíti a plafontörvény kritériumait. 2010-ben és 2011-ben az állami kiadások, az előző évihez képest, az inflációval és a nemzeti össztermék (GDP) növekedésének a felével emelkedhetnek. A gazdasági növekedés felét költségcsökkentésre lehet használni, a másik felével csökkenteni lehet az állami újraelosztást.”

Azaz a liberális párt fő követelése formailag teljesült: lesz valamiféle költségvetési maximumösszeg, aminél nagyobb nem lehet a kiadás. És az azt követő években sem – mivel a válságok lényegesen lassabban múlnak el, mint ahogy kialakulnak, jelentős költségvetési szigorral kell számolnunk. Egyúttal megindulhat a régen szükséges reform (amit a Fidesz oly lelkesen fúrogatott például a Vizitdíj-népszavazással): egyik pártnak sem lesz annyira kellemetlen, hogy megszorítások jönnek – okként kiválóan alkalmas lesz (lehet) a válság: nem szeretnénk, nem támogatjuk, de muszáj.

„Megállapodtak a büdzséről szóló törvényjavaslatot véleményező, a Fidesz által javasolt költségvetési tanács létrehozásáról, amelynek tagjait a köztársasági elnök, az Állami Számvevőszék és Magyar Nemzeti Bank elnöke jelöli.” - folytatódik a hír. Azaz lesz egy különálló testület, formálisan tiszteletre méltó legitimációval, ami véleményezni lesz hivatott a tervezetet – szemben az MSZP eredeti tervével, ami szerint hivatal jött volna létre. Ennek gyakorlati jelentőségéről sokat jelenleg nem tudunk mondani: egyelőre felettébb kevés részlet ismert ezzel kapcsolatban. Hogy ez egy látszattestület lesz majd, vagy érdemi jogosítványokkal bír majd, nem tudni – elvileg erre hivatott szerv (Állami Számvevőszék néven) létezik, teszi is a dolgát: Kovács Árpád minden évben elmondja, miért rossz a költségvetés, és ezt az álláspontot minden kormány következetesen negligálja.

Új elemként jelenik meg, hogy a Fidesz javaslatára a kormány tagjai „személyes anyagi felelősséget viseljenek azért, ha az állam kiadásai, a költségvetési hiány magasabb lesz a tervezettnél.

Varga Mihály kifejtette: ha egy adott esztendő költségvetése tételesen eltér az Országgyűlés által elfogadottól, akkor - mértéktől függően - a minisztereknek anyagi felelőssége lenne. Ha egy esztendő államháztartási hiánya 1,5 százalékkal tér el a törvénybe foglaltaktól, akkor az illetékes miniszter hat havi fizetését veszítené el.

A javaslat másik fontos eleme a költségvetés manipulálására vonatkozik, amelynek büntetőjogi következménye lenne - közölte a politikus.” - ez kétségkívül jól hangzó, sokak elvárásaira rímelő kitétel – gyakorlati jelentőségét felmérni nem tudjuk, de valószínűleg nem ment volna át a javaslat, ha a kormány akár ilyen mértékű mozgásteret hagyni akarna a minisztereknek. Vagy ha cserébe ők nem kértek (és kaptak) valami komoly súllyal bíró ellentételezést: érdemes lesz figyelni, hogy az MSZP által (is) kipécézett önkormányzati szférában milyen korlátozásokat realizálnak majd.

„Kóka úgy vélte, hogy hétfőhöz egy hétre elfogadhatják az előterjesztést. A Fidesz azonban ahhoz a feltételhez kötötte a támogatást, hogy a kormány zárt tárgyaláson, még a hét elején ismertesse velük a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) kötendő megállapodás részleteit. Ezt az SZDSZ is szükségesnek tartja.” - a részleteket már az MDF is feszegette a héten, és nagy valószínűséggel nem is lehet és nem is akarják titkolni.

De el lehet mondani azt, hogy lám: az ellenzéki pártok ilyen módon térdre kényszerítették az MSZP-t. A minden pártnak szükséges kommunikációs muníció tehát adott, miközben a megállapodás is megszületett.

Kérdés csak az, milyen lesz ez a bizonyos költségvetés.

Nem az igazi

A legfrissebb módosító indítvány szerint, amivel a költségvetési bizottság is vasárnapdélután ismerkedhetett, röviden összefoglalva minden csökkenni fog.

Az Országgyűlés honalapján is olvasható tájékoztatóban a 2009. évi költségvetési javaslatba foglalt bevételi főösszege 8 457 930,6 millió forintról 8 270 032,2 millióra csökken. A kiadási főösszeg 9 231 267,1 millióról 8 933 772,1 millió forintra változik, míg a hiány 773 336,5 millió forintról 663 739,9 millió forintra mérséklődik.

A céltartalék terhére kell elszámolni a központi költségvetési szervek esetében azt az összeget, amely a tizenharmadik havi illetmény, továbbá a külön juttatás és az azokhoz kapcsolódó munkaadókat terhelő járulék előirányzatok csökkentésével keletkezik. Ugyan csak a céltartalék szolgál a központi költségvetési szerveknél foglalkoztatottak munkateljesítményeinek elismerésére.

Ez kétségkívül jól hangzik: lám, a kormány magán is spórol, ráadásul kellőképpen pesszimista is a tervezéskor, a nadrágszíj elszánt rángatásáról már nem is beszélve, ám az ÁSZ (a mindenkori kormányok kötelező kerékkötője, lásd feljebb) elnöke ettől a verziótól sincs elragadtatva.

”Az Állami Számvevőszék szerint a 2009-es költségvetés bevételi oldala megalapozatlan. Túl sok áfa-befizetéssel számol, és túl optimisták a társasági adóból származó pénzeket is túlbecsüli a költségvetést összeállító pénzügyminisztérium, ráadásul az ÁSZ szerint több pénzt kéne szánni a lakáshitelek kamattámogatására is.

Változatlanul nem ismeretes, hogy a különböző időpontban (2008. október 18., illetve 2008. október 28.) közzétett makrogazdasági mutatók közül a GDP 1 százalékos visszaesése, az export növekedési ütemének 4,1 százalékról 3,9 százalékra, az import 4,1 százalékról 2,4 százalékra történt csökkentése olyan jövedelmezőséggel párosul-e, amely a 2008. évivel azonos nyereséget és adóalap képzést biztosít.

Figyelembe véve, hogy sem a benyújtott törvényjavaslat, sem a módosító indítvány áfa előirányzatának részletes számításai nem, vagy csak töredékesen álltak az ÁSZ rendelkezésére, így is vélelmezhető, hogy az előirányzat összege - még az óvatosabb tervezés ellenére is - túlzott.

A kiadási oldalról a lakástámogatások előirányzatát a módosító indítvány 10 milliárd forinttal kívánja növelni. Az emelést indokolhatja, hogy a lakosság devizában történő hitelfelvételei a fennálló körülmények hatására csökkenhetnek, és növekedhet a támogatott (forintban való) hitelezés iránti igény. A kamatok növekedése miatt a kamattámogatások növekedésével is számolni kell. Ezen tényezők elmaradása esetén a módosításra javasolt összeg a kiadásokon belül szerény tartalékot jelenthet - állapítja meg az ÁSZ a módosításhoz fűzött véleményében.”

Azaz a benyújtott terv is optimistább a kelleténél – hogy aztán mi sül ki mindebből, és milyen eredménnyel, a jövő hét folyamán kiderül.

A dőlt betűvel kiemelt részletek az MTI híreiből származnak.