Mennyi az esélye annak, hogy a parlament megszavazza a saját feloszlatását, amint a Magyar Polgári Demokráciáért Alapítvány népi kezdeményezése odakerül?

Két lábon áll a parlament feloszlatását célul kitűző folyamat. Az egyik a Magyar Polgári Demokráciáért Alapítvány kezdeményezése, amely jogi alapokon áll, két hónap alatt 50 ezer aláírást kell összegyűjteni, ami után a parlamentnek mindenképpen döntenie kell a kérdésről. A Budakalász Polgári Körök Szövetsége pedig egy társadalmi, erkölcsi nyomást igyekszik kifejteni, így a szavazás napjáig gyűjteni tudjuk az aláírásokat. Így a kötelezően összegyűjtendő aláírások mellett ez fogja jelenteni azt a bázis, amely a társadalmi erőt mutatja, azt, hogy nem csak 50-60 ezer aláírásról, hanem sokkal nagyobb társadalmi támogatottságról van szó.

Persze joggal lehet hivatkozni arra, hogy nem régen volt egy parlamenti feloszlatást célzó javaslat az MDF részéről, aminek a sorsa a leszavazás lett. Ez azonban teljesen más. Akkor egy kis párt taktikai okokból tette meg a lépést, ők sem gondolhatták komolyan, hogy sikeres lesz. Ehhez képest teljesen más az a helyzet, amikor tavasszal szavazás van, s a szavazás mögött ott van több százezer, esetleg milliós nagyságrendű aláírásköteg.

A dolog végkicsengése azonban ugyanaz: a parlament felosztásával erőcsoportok helyzete változik, amit a most hatalmon lévők nyilván nem akarnak. Mindez pedig független attól, hogy van-e kézzel fogható társadalmi támogatottság, agy nincs. Így az MDF kezdeményezése mégiscsak rossz ómen lehet.

Szerintem nem. Az MDF egy pártpolitikai játékot játszott, az SZDSZ-re rá akarták húzni a vizes lepedőt. Ehhez képest azonban egészen más történet, amikor a pártok szembesülnek azzal a ténnyel, hogy van egy erős társadalmi akarat: kell egy másik parlament és egy legitim kormány. Ettől kezdve a képviselőknek azt kell eldöntenie, hogy hogyan viszonyulnak a társadalomhoz, mit gondolnak a társadalomról, komolyan gondolják-e azt, hogy a nép számít egy demokráciában. Komolyan gondolják-e, hogy a nép számít, s a demokrácia társadalmi demokrácia, s nem elit demokrácia. Azzal, hogy nem veszik figyelembe 1-1,5 millió ember akaratát, azt nyilvánítják ki, hogy ők nem foglalkoznak az állampolgárok akaratával, s ezzel deklarálják, hogy ők a társadalomtól függetlenül óhajtanak mozogni. Ez óriási felelősség, ennek nagyon súlyos következményei lehetnek, gyakorlatilag a politikai elit egészét tekintve.

Persze várható, hogy a szavazás nem lesz egyöntetű. A Fidesz például folyamatosan hangoztatja az előrehozott választások igényét. Ez nem lesz lesöpörhető az asztalról, legfeljebb csak akkor, ha folyamatosan fenntartunk egy olyan paradigmát az országban, amely szerint tényleg az elitről szól a demokrácia.

Ez a kezdeményezés nyilvánvalóan a polgári oldalhoz kötődik, ahol azonban erősödött az elégedetlenség a jobboldal cselekvőképességével kapcsolatban. Nem félő, hogy az aláírásgyűjtés csak egy lesz a többi sikertelen kísérlet között?

Egyrészt úgy tűnik, hogy nagyon szépen érkeznek az aláírások, külföldről, határon túlról. Emellett az elégedetlenség a Fidesz parlamenti politikáját illetően nyilvánulhat meg. Amikor azt mondjuk, hogy a jobboldalon elégedetlenség tapasztalható, akkor az döntően a jobboldali mozgásképtelenséggel áll összefüggésben, azzal, hogy a Fidesznek nem sikerül áttörnie a parlamenti betonfalakat. Ez egyfelől jogos, hiszen olyan kormányzat van, amely láthatóan semmiféle morális, vagy normatív szempontot nem vesz figyelembe, azonban tegyük hozzá, hogy lehet, hogy a Fidesz sem biztos, hogy minden lehetőséget kihasznált. Ezt azonban a polgári akciók eredménytelenségével ne keverjük össze.

A társadalmi megmozdulások pedig néha eredményesek tudnak lenni, de csak akkor, ha nagy létszámú a részvétel, amikor a mennyiség – hegeli értelemben – átcsap a minőségben: nem mindegy, hogy 100 ezer, vagy egymillió aláírás lesz az asztalon.

Némileg más kérdés: a parlament vagy a kormány erősebb kontrolljára van-e szükség?

A szerepeket újra kell osztani, tulajdonképpen a kölcsönös ellenőrzés sokkal hatékonyabb rendszerét kellene kidolgozni az alkotmányban. Ebbenaz államfőnek is nagyobb szerepet szánnék. A hatalmi ágak függetlenek egymástól, de egyik sem tudja igazán korlátozni a másikat, amibe az államfő sem tud beleszólni, amikor válsághelyzetet kellene megoldani. A kormány nem igazán tudja a parlamentet feloszlatni, a parlament pedig nem igazán tudja a kormányt elkergetni. Ebbe az államfőnek nagyon korlátozottan van beleszólási lehetősége. Patthelyzetek vannak. A legfontosabb azonban, hogy a kormány parlament általi elmozdítását kellene jobban kidolgozni.

Mi a helyzet a társadalmi kontrollal? Annak idején volt lehetőség a képviselők visszahívására.

Ha tényleg egy új alkotmányozásban gondolkozunk – én ezt szorgalmazom – biztos, hogy erőteljesebben kellene a civil kontrollnak megjelennie. Ha ezt újragondoljuk, akkor szerintem beleférne egy visszahívhatósági intézmény. Ebben a rendszerben én a több társadalmi részvétel mellett teszem le a voksom, ami az egyéni képviselői kerületekben is megnyilvánulhatna. E szerint a választókerület bizonyos százalékának kezdeményezésére lehessen róla szavazni, akár többségi döntéssel. Ez a kormányt leválthatóbbá teszi, s megőrzi a közvetlen demokrácia bizonyos elemeit.

Erről érdemes is lenne elkezdeni egy társadalmi vitát: milyen demokráciát akarunk magunknak? Alternatívákat kellene állítani, valamint a tabukat is le kellene dönteni. A társadalom egy részének nincs véleménye, másik része radikális véleménnyel bír, harmadik részével pedig lehet kommunikálni, akik számára változatok kellenek. A már látható tapasztalatok alapján kellene erről elkezdeni beszélni.

A kezdeményezés következtében jó eséllyel napirendre kerülhet a kérdés, azonban nem tudjuk, hogy sikerül-e napirenden tartani hosszú távon. Amennyiben pedig sikerül, s tényleg elindul egy társadalmi párbeszéd, akkor mennyi idő, amíg letisztul az új modell?

Ezt egy új parlament vehetné igazán napirendre, különösen, ha azok az erők kerülnek pozícióba, amelyek egyébként is a magukénak érzik a témát. Szerintem 1-2 év alatt lefuttathatóak ezek a viták, s lehetséges, hogy bizonyos eredményekre jussunk.