A megemlékezéseknek személyesnek kell lenniük
Az 1956-os forradalomra és szabadságharcra való emlékezésnek személyesnek kell lennie, mert csak ezzel menthetjük meg az ünnepet az általánosságoktól, így adhatunk a nagy jelszavaknak élő tartalmat - mondta Sólyom László köztársasági elnök kedden Budapest
2008. november 4. kedd 14:42 - Hírextra
Az 1956-os forradalomnak sok hőse és mártírja volt, ők a történelem ismert részévé válhatnak, mert "az ünnep teljes fényéhez a halottakat is nevükön kell nevezni" - közölte az államfő az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésének 52. évfordulóján, a Jutadombnál harcolt katonahősök emlékművénél tartott megemlékezésen.
Mint rámutatott, a szabadságharc szimbolikus része lett a Jutadomb is, ahol a magyar honvédség egyetlen szervezett ellenállása zajlott a szovjet hadsereggel szemben. Megjegyezte: "amit a jutadombi ellenálló honvédek tettek, méltó az örök emlékezetre".
Sólyom László kitért arra, hogy az 1956. november 4-i, jutadombi ellenállás résztvevői közül tizenegyet halálra, egyet életfogytiglani börtönre ítéltek. Ezen kívül összesen 364 évnyi börtönt szabtak ki az 52 vádlott ellen lefolytatott "óriási koncepciós perben", ami a berendezkedő Kádár-rendszer igazi arcát mutatja be. Az első fokon kiszabott tizenegy halálos ítélet a Jutadombnál elesett 11 szovjet katona számának felel meg - tette hozzá.
A köztársasági elnök felhívta a figyelmet arra, hogy Mecséri János hadosztályparancsnok a Jutadombra, illetve a külső Jászberényi útra küldött egységeket, holott feladata akkor a Parlament védelme volt; november 4-én ő is a szovjetek által Tökölön tőrbe csalt letartóztatottak között volt.
A Jutadombon Szabó Pál őrnagy állíttatta fel két közepes és négy könnyű lövegét, ezekhez csatlakozott három közepes légvédelmi löveg Pestszentlőrincről. Az államfő elmondta, hogy ezek az egységek a Soroksári utat tartották ellenőrzés alatt, a legnagyobb összecsapásuk éppen a Maléter Pált és társait Tökölről Pestre szállító szovjet konvojjal volt.
Sólyom László a megemlékezésen külön köszöntötte Puchert Jánost, akit - mint mondta - többrendbeli gyilkosságért ítéltek halálra, "holott egy háborúban, tűzparancsra tüzelt az ellenségre, s nem lehetett bizonyítani, hogy bárkit megölt volna". A jelenlévők közül megemlítette a halálra ítélt és kivégzett Mecséri János katonatiszt lányát is, aki az Új köztemetőben tartott koszorúzásra és a jutadombi megemlékezésre utazott Svédországból Magyarországra.
Az államfő mellett a jutadombi harcok emlékművénél koszorút helyezett el Szekeres Imre honvédelmi miniszter, Hiller István oktatási és kulturális miniszter, valamint Mikita János, a vezérkari főnök helyettese.
A megemlékezés koszorúit elhelyezte továbbá a jutadombi harcok miatt halálra, majd másodfokon börtönbüntetésre ítélt Dobrosi Lajos őrnagy, Kovács Sándor tábornok és Puchert János őrnagy, valamint a Történelmi Igazságtétel Bizottság katonai szervezete, a Nagy Imre Alapítvány, az Igazolt Magyar Szabadságharcosok Világszövetsége és a Politikai Foglyok Szövetsége képviselője.
Sólyom László a megemlékezés után az 1956-os forradalomban és szabadságharcban résztvevőkkel kapcsolatban újságíróknak azt mondta: "meg kell keresni mindenkit, aki él, akik gyászolnak", mert ez a személyesség adja meg az ünnep igazi tartalmát. Ez menti meg a feledéstől az egykori résztvevőket, és "ez menti meg az üres általánosságtól magát az ünnepet" - tette hozzá.
Forrás: MTI