Október 30-án a Magyar Hírlap és a Népszava, mintegy 150 százalékában teljesen megegyezett. Ezen a napon a vásárlók ennyivel többet kaptak a pénzükért, tehát a szokásoshoz képest nagyjából két és félszer annyi információ jutott a birtokukba. Na már most ez így első olvasásra jól is néz ki. Még azon se lepődnénk meg, hogy két homlokegyenest ellentétes attitűddel rendelkező újságról van szó. Csakhogy a többlet tömény reklámot jelent…

Több a sok(k)nál

A 36 oldalas „ajándék” nem szól másról, minthogy minél hamarabb belepumpálják az olvasókba a következő eladandót. Ez nem más, mint a kötelező biztosítás. Az általános tájékoztatóból megtudhatjuk, hogy december 1-ig fel kell mondanunk a jelenlegi szerződésünket ahhoz, hogy a következő évben egy új szolgáltató termékét vehessük igénybe. Erre mondhatjuk, hogy „jujj de jó, hogy szóltak”.

Aztán kicsit lejjebb nézünk az oldalon és egyből ott a Wabard féloldalas „tájékoztatója”. Egy jókora táblázat tele számokkal. Utána pedig jönnek a „nagyok”. A Posta, a Signal, a TiR 1, a Groupama, a K&H, az MKB, az OTP és az Union 2, az AEGON, az Allianz, a Genertel és az UNIQUA 3, a Generali 4, a KöBE pedig 6 oldalon hirdet.

Azt tudjuk, hogy a Népszabadságnál egy  A/4-es színes hirdetés 2 millió forintba kerül. Nos, ezek nem színesek, és a lapok olvasottsága se vetekszik a fent említettével, ezért számoljunk hirdetésenként mondjuk 500 ezer forinttal. Amennyiben ez a melléklet hirdetésnek minősül – márpedig józan paraszti ésszel mi más lenne – akkor az összesen 18 millió forint. Ez a két újság esetében összesen 36 „misi”. Mindig is tudtuk, hogy a biztosítás nem egy rossz üzlet… De ennyire?

Hol és mit?

Még mielőtt nagyon belefeledkeznénk a számokba, s „hasraütés-szerűen” számolgatnánk, ki mennyit fizet, azért mit kap és a vásárló megint mennyire szívja meg, érdemes visszatérni eredeti meglepődésünk állapotába.

A két vállaltan különböző beállítottságú lapot ugyanaz a kompánia pénzeli. Nézzük meg, hogy ugyanabból a forrásból milyen különbségekre jut.

A címlapon ugyanaz a téma, de egy kicsit másképp. A csapból is a gazdasági válság folyik. Az IMF-hitelt és társait itt segítségnyújtásnak, illetve védőhálónak, ott pedig hazugságok melegágyának tekintik. Egyiknél leírják, hogy miért jó nekünk, ha felvesszük a kölcsönt, a másik cikkből megtudhatjuk, hogy miért is járunk rosszul. A bal oldali fórumon a dübörgő gazdaság, a forint erősödése, a jobb oldalin pedig a „dübörgő válság” és a fölöslegesen elköltött milliókról beszélnek.

A természet rendje

Hivatalosan egy médium igyekszik minél tárgyilagosabb lenni. Ez persze nem mindig sikerül. Sőt, sajnálatra méltó módon egyre kevésbé lehet arról beszélni, hogy egy adott médium mögött ne állna valamilyen érdekcsoport. Tisztelet a kivételnek! És a jelenlevők mindig azok!

Azon tehát most ne vitatkozzunk, hogy helyes-e, ami a médiában zajlik, vagy sem.

Van azonban, amiről érdemes értekezni. Egy lapnak is meg kell élnie valamiből, de az erkölcs talán azt diktálná, hogy olyan támogatót állítson maga mellé, amelyik az ő „ügyét” szeretné előbbre mozdítani. Persze ez egy nagyon idealista állapot, és a globalitás szelleme is megakadályozza az emberfölötti értékek beteljesülését, de mondjuk ki: „ejjdejó” lenne, ha így lenne.

Hogy is van ez?

Elhallgatott tény, hogy sosem azok irányítanak, akik az előtérben ugrálnak. Mindig van valaki a háttérben, aki rángatja a madzagokat, s így a porondon lévő marionett bábuk pont úgy táncolnak, ahogy a zsebe telik.

Úgy látszik, eljutottunk odáig, hogy a politikai különbségek ellenére is lehet homogén módon kezelni két ellentétes érzelmű megnyilvánulást, mi több, ezt már véka alá sem kell rejteni. Mert vagy nem vesszük észre, vagy elfogadjuk…