Még a pekingi paralimpia előtt beszélgettünk Gömöri Zsolttal, a Magyar Paralimpiai Bizottság elnökével, akkor többek között azt emelte ki, hogy mennyire örvendetes, hogy a parasportolók ugyanolyan jutalmazásban részesülnek, mint az olimpián induló társaik. Ez azóta sem változott, a pénzek kifizetésével azonban már akadnak gondok: a legjobb magyar paralimpikonok azért nem kapják meg a megérdemelt juttatásaikat, mert a sport-szakállamtitkárság enyhén szólva is furcsán viszonyul a számokhoz. Pedig nem kellene sokáig számolni, mindössze az ötösig kellene eljutni. Mint ahogyan eljutottak a magyar asztaliteniszezők is az egyébként nyolcmilliót fizető ötödik helyezésig.

Nem a pénz a lényeg

A Magyar Paralimpiai Bizottság első embere, Gömöri Zsolt a Hírextra érdeklődésére elmondta, hogy az ügy komolyságát nem elsősorban az összeg határozza meg.

- Ha a sportolókat kérdeznénk, ők biztosan nem mondanák azt, hogy a 24 millió nem jelent semmit, mert bizony nekik ez az összeg is zsebbevágó - mondta Gömöri. Ráadásként pedig hozzátette, hogy bizottságuk nem elsősorban az összeget firtatja, hanem magát az eredményt.

Csonka András és Berecki Dezső az egyéni versenyben, valamint az ő kettejük Zborai Gyulával kiegészült triója egyaránt az ötödik, ezen a vitára okot adó helyen végzett. Csakhogy a paralimpiai pingpongtorna enyhén szólva is furcsa lebonyolítás szerint zajlott - ez persze nem mentség a szerencsétlenkedő sportvezetés számára. Az asztaliteniszezők ugyanis csoportokban küzdöttek meg a négy közé kerülésért: a kvartettekből pedig a körmérkőzések után csak az első helyezettek jutottak tovább a négy közé. Csonka például csak éppen hogy lemaradt a továbbjutásról és második lett, amivel ugyan nem ment tovább, de az egyértelmű eredmények miatt az ötödiktől nyolcadik helyig sorolható be. Ha pedig négy egyforma ilyen helyezett van, azt általában úgy szokták megoldani szerte a világon, hogy mindegyik "helyezetlent" ötödiknek sorolják be.

Ezzel szemben a Paralimpiai Bizottság kapott egy levelet a sportért is felelős minisztériumtól, amiben azt írták, hogy méltányossági alapon (!) elfogadják a sportolók nyolcadik helyét. Gömöri felháborodása érthető: nem hogy méltányossági alapon, és nem hogy a nyolcadik helyet, hanem szimplán az eredmények okán az ötödiket kellene elismernie a sportvezetésnek. Mint ahogyan minden normális országban.

Ilyet máshol még nem láttak

Az ügy mellesleg olyannyira hungarikumnak számít, hogy amikor Gömöriék kérték a Nemzetközi Paralimpiai Bizottságtól a további bizonyító iratokat, akkor a sokat látott szervezetnél is értetlenül álltak a probléma előtt. Hiszen általában minden nemzet büszke szokott lenni sportolói elért eredményeire és nem szokta azokat megkérdőjelezni.

Hivatalosan fogalmazva egyébként az állami jutalmak kifizetése azért nem történt még meg, mert a Minisztérium részéről aggályos az asztaliteniszezők pekingi sporteredményének elfogadhatósága - a honi Paralimpiai Bizottság honlapján olvasni ezt a visszafogott nyilatkozatot. Aggályos? Ez vicces. Csak mondanák meg a mélyen tisztelt szakállamnak a nem kevésbé respektált titkárságán, hogy mi abban az aggályos, hogy a tuti ötödik helyezést nyolcadiknak akarják bemagyarázni. Nem mondták meg.

Török Ottóék az államtitkárságon ugyanis vagy nem tudják felismerni az egyébként elég jellegzetes alakú ötös számot a pingpongosak teljesítményéért járó díszoklevélen, vagy csak szimplán nem akarják. "Senki sem mondja, hogy nem akarjuk kifizetni paralimpikon pingpongosainkat, csak nem helyezték őket az ötödik helyre, mert az ötödiktől a nyolcadik pozícióig nem határozták meg a helyezetteket, és ennek az ellenkezőjét a paralimpiai bizottság semmilyen formában nem tudta meggyőzően bemutatni" - nyilatkozta Török a mai sportnapilapban.

Az ötödik nem nyolcadik

Senki nem mondja, hogy sajnálnák azt a néhány milliót a parasportolóktól, vagy legalábbis a legtöbben szeretnék ezt feltételezni. Az pedig már végképp érthetetlen, hogy ha nem is egyértelmű az ötödik helyezésük, akkor miért akarják szegény magyar asztaliteniszezőket a nyolcadik helyre süllyeszteni. Főleg így, hogy az ötödik és a nyolcadik pozíció között jelentős jutalmazási különbség van.

Bereczki Dezsőék ötödik helye azonban magától értetődő. Amint az a pekingi paralimpia hivatalos oldalán is látható a magyar csapat és Berecki utolsó, vesztes meccse is negyeddöntőként van feltüntetve. A negyeddöntőknek pedig az a sajátosságuk, hogy mivel a vesztes többet már nem lép asztalhoz a kieséssel jár egy helyezés is - logikusan az ötödik. De hogy az utolsó kételyeink is elszálljanak az ötödik helyeket  illetően: a hivatalos pontszámításban is megkapták a két-két pontot a vitatott eredményt produkáló sportolóink, azaz minden hivatalos forrás szerint nem nyolcadik, nem hetedik, még csak nem is hatodik, hanem ötödik hely jár nekik.

Erre mondja azt az államtitkárság, hogy fityisz. Amíg nem mutatják be nekik hiteles forrásból, hogy ötödik hely az a nyolcadik, addig marad nyolcadik az az ötödik. Nonszensz. Persze mondhatjuk az egész ügyre némi kis öniróniával, hogy ez is csak nálunk, Magyarországon történhet meg, de tényleg csak nálunk van ilyen. A világ összes országában tudják értelmezni a hónapokkal ezelőtti eredményeket, vagy ahol meg nem, ott nagyvonalúan kifizetik a magasabb juttatást. A paralimpikonok valós járandósága egyébként 24 millió 600 ezer forinttal lenne több, mint a kissé elszámolt államtitkári számsor.

Valaki megkavarta a kavarnivalót

Huszonnégymillió forint pedig tud ám sok lenni, főleg ezeknek a sérülten is teljes értékű munkát végző sportolóknak. Másrészt pedig az még érdekesebbé teszi a történetet, ha emlékezünk rá: a pekingi olimpián is akadt olyan sportoló, nevezetesen az ökölvívó Szellő Imre, aki kikapott a negyeddöntőjében, helyosztója azonban nem volt. Ötödik lett. Meg is kapta érte a jutalmat hiány nélkül.

A paralimpikonokat ezek szerint messze nem úgy kezelik, mint az olimpikonokat. Ami azért szomorú, mert például a jutalmazás mértékében is próbálják őket egy szinten kezelni az ép társaikkal. Meggondolták volna magukat? Kár lenne. Már csak a hitelesség miatt is. Vagy talán az államtitkárságon értékelte túl valaki a saját kompetenciáját és arra gondolt, hogy mivel még semmit nem csinált az olimpia óta, kavar egy kis kavarnivalót. Sikerült neki. Megkérdeznénk tőle, hogy megérte-e, de senkit nem tudtunk elérni az illetékesek közül.

Csonka András, Bereczki Dezső és Zborai Gyula pedig még mindig várnak a pénzükre. Pedig amikor Pekingben asztalhoz álltak valószínűleg nem erre gondoltak. Mire gondolnak majd vajon a következő paralimpián, vagy világversenyen? Talán arra, hogy maga Jacques Rogge által szignózott igazolást szerezzenek be a meccsük után bizonyítandó az eredményüket...