Más ez. Hiszen ma este már egy A csoportos magyar válogatott korcsolyázott ki a Papp László Sportaréna jegére. Más ez, már látni lehetett a meccs előtt is a metrón, a buszon, az utcán, mindenhol:  fiatalok és öregek - egy közös bennük. Meccsre mennek. Mezek, zászlók és a zsebekből kilógó jegyek: mindenki hokilázban ég. Az Aréna környékén kisebb-nagyobb csoportok, mindenki a meccsre igyekszik. A várva várt meccsre. A szapporói hősök a tavaszi csoda óta ugyanis még nem szerepeltek hazai jégen.

Végre esélyesként

Más ez. Olyan torna, amikor a magyar válogatott esélyesként lép jégre mindhárom mérkőzésén. Kötelező győzelem. A bravúrokat, a csodákat el kell tenni máskorra. Most a kötelező műtét ideje jött el: nyerni kell, ráadásul háromszor. Az első is nehéz: a szerb ugyan Divízió II-es csapat, ráadásul mindig az első a legnehezebb. Na jó, legalábbis nem egyszerű.

Majdnem telt ház, de egészen jó hangulat várta a fiúkat a péntek esti szerbek elleni csatán. Akik rögtön jöttek is. Show-szerű bevonulás, bedobják a pakkot és kis túlzással már vezetünk is. Az első harmad végén már 4-0 állt az eredményjelzőn, Svasznek, Ondrejcsik, Ladányi és Palkovics is betalál. Az Aréna közönsége pedig vastapssal hálálta meg a fiúknak a szórakoztatást.

Hogy a szerbek is a pályán voltak? Alig lehetett észrevenni szegényeket.

A szerb kapus azt sem tudta, hol van...

Alig kezdődtt  el a második játékrész és máris berámoltunk még egy gólt déli szomszédunknak: a kék mezesek is érzik, hogy a magyar csapat tempója más. Apropó mez! A magyar válogatott ezen a meccsen mutatta be új mezét. Ami azért speciális, mert mint a legnagyobb hokinemzeteknél saját nyelvünkön van felírva a csapat neve a mezre: MAGYARORSZÁG. Ezek a mezek lobogtak a srácok tempója miatt: mondhatnánk, hogy A csoportos sebesség, és tényleg az. A szerbekre rá is fért a kapuscsere, bár első ránézésre az új hálóőr sem tűnt szupernek. Hát persze hogy nem, hiszen Szuper a magyar kapu előtt őrködött, mégpedig remekül. A szerb cserekepuspéldául az egyik magyar emberelőny jelzése után már el is indult a kispad irányába, úgy kellett neki szólni, hogy tőlük érkezik a kiállítás....

A második harmad nem sikerült. Ahogyan Pat Cortina, a magyar csapat kanadai-olasz-magyar szövetségi kapitánya a meccs utáni sajtótájékoztatón elmondta (magyarul!): az első és a harmadik harmad jó volt, a második rossz. Tény, ami tény, a középső játékrészt 1-1-re tudta hozni a szerb csapat.

Magyar henger

Aztán viszont jött az utolsó és az ismételt magyar henger. Ondrejcsik másodszor is betalált, Ocskay és Vas Jankó is tiszteletét tette a kékek kapuja előtt. Hetényinek - a fiatal fehérvári kapus a második harmadban állt be Szuper helyett - azonban alig akadt dolga.

A vége kilenc lett, a szerbek pedig csak a becsületgólnak örülhettek. A legjobban talán az a kép mutatja a szerbek tehetetlenségét, amikor a sajtótájékozattó után egyetlen kérdésre válaszolva a szerb kapitány nagyot fújtatva hagyta el a termet. A fújtatást csak kevesen látták - a szerbek szenvedését azonban több ezren. Nem volt ugyan teltház az Arénában, de egy jó háromnegyed biztosan.

Részletes tudósítást a mérkőzésről ide kattintva olvashatnak.

Persze Cortina és a csapat többi tagja is csak azt győzte hangsúlyozni: ez csak a céljaink eléréséhez vezető hosszú út első lépése volt. S hogy mennyire hosszú ez az út? Pontosan hat lépés - az egyik edzés után Cortina semmit sem szólva mindössze hatot lépett az öltözőben, hat egyszerű lépéssel mutatta az utat, mit vár a fiúktól. Az első három ezen az előselejtezőn, a második három meg majd vélhetően Rigában jövőre - az már valóban a Vancouveri repülőjegyért megy majd. Addig azonban még a hétvége folyamán vár a magyar csapatra két lépés.

Egyik lépés a másik után

Az egyik szombaton a horvátok ellen, a másik pedig vasárnap a litvánokkal szemben (mindkét meccs fél hatkor kezdődik a Papp László Sportarénában). Valószínűleg teltház közeli szurkolósereggel.