Persze nem szórakoztató attrakcióról van szó: a Science et Avenir című francia tudományos havilap beszámolója szerint a liege-i pszichiátriai kórház parkolójában álló kamion előtt pszichiáterek és ápolók várakoztak. A cél az, hogy az illetők jobban megértsék, mit látnak-hallanak, azaz mitől szenvednek betegeik: s utána remélhetőleg hatékonyabban tudják majd kezelni őket.

A Science et Avenir tudósítója maga is részt vett egy ilyen bemutatón. Beszámolója szerint a szervezők először is felhívták az érdeklődők figyelmét, hogy az epilepsziában, klausztrofóbiában, szívbetegségben szenvedő emberek, s a túl érzékenyek inkább forduljanak vissza - majd az ott maradtak nevét bevezették a számítógépbe (hogy a hatások, hangüzenetek személyre szólóak legyenek), s végül jött a várakozás, hogy megüresedjen a kamionban kialakított két kabin egyike.

Ez utóbbiban mindössze egy képernyő található. Mihelyt a "kísérleti alany" belép a kabinba és feláll egy fémemelvényre, annak korlátját fogva, egy géphang a nevén szólítja és kéri: menjen le a boltba kenyeret vásárolni. Tehát egy teljesen hétköznapi feladatról van szó: de a kabinban lévő ember számára mindez nagyon gyorsan igazi rémálommá válik. Már a lépcsőházban lefelé haladva úgy tűnik, hogy az illető azonnal lezuhan majd: a képernyőn eltorzított képek váltják egymást, miközben az összes, hagyományos hangot (kulcs elfordulása a zárban, becsapódó ajtó) eltúlozva, már-már agresszív módon hallja az ember. Odakint, az utca pedig egyre fenyegetőbb hatást kelt, miközben a kabinban egy halk, irritáló hang ismételgeti: "Még hogy kenyeret venni... úgysem leszel képes rá..." A boltig vezető út során minden bizarr: a járókelők és a sofőrök ellenségesen néznek ránk a képernyőről, s közben az ismeretlen hang azt ismételgeti, hogy "téged felügyelnek, el fognak kapni, nem tudsz elmenekülni..."

A képek felgyorsulnak, a montázs egyre idegesítőbbé válik, a hangerő fokozódik, és a korlát, amelybe az ember kapaszkodik, elkezd remegni. A kísérleti alany görcsösen markolja, közben már azon gondolkodik: vajon messze van-e még a kenyérbolt? Közben mindenünnen az illető képmása néz vissza rá: a boltok kirakatában lévő tévékről, az újságárusnál lévő lapok címoldalairól. Az illető tényleg azt érzi, hogy figyelik, követik, s ez igencsak kellemetlen érzés.

Amikor pedig végre eljut a kenyérbolthoz, a képek a kenyérszeletelő gép késére fókuszálnak, csak a kést látni, majd a pék közli: "már mindent eladtunk!" Azaz az egész szenvedés hiábavaló volt. Ezzel véget ér a bemutató öt perce - a legtöbb kísérleti alany boldog, hogy végre távozhat.