A cikk szerint azonban a K Street (a Wikipedia alapján: Washington DC kelet-nyugat irányú főutcája, a lobbisták, egyéb közbenjárók és think tankek helye) nem szándékozik kivonulni félelmében, sőt, minden idők legnagyobb hajtására készül.

Rossz szájíz

Ha Magyarországon lobbizásról hallunk, elég rossz lesz hirtelen a szánk íze, valószínűleg sokan azonosítják is eme tevékenységet a korrupcióval. A megítélés politikai kultúra kérdése (ez nem negatív ránk nézve), az Egyesült Államok politikai életének hátterében mindennapos a döntéshozókra való nyomásgyakorlás. A lobbistákkal együttműködő politikusoknak gyakran jut némi extra lehetőség, egy luxusnyaralás, vagy valami hasonló „figyelmesség”, „apróság”.

Nyilvánvalóan ez mifelénk nem fér bele a politikába, legalábbis a társadalom nagy részének megítélése szerint. Ez persze érthető: a magyarban erősebben él a követelés a politikai elit irányába, amely szerint először a nép érdeke jön, utána a politikus sajátja. Tudjuk, a helyzet ennyire azért nem egyszerű, de mégis megérthető. Az Egyesült Államokban alapvetően nem probléma az alapvető élelmiszerek beszerzése, míg Magyarországon sokaknál gondot jelent.

Brüsszel

A helyzet persze nem csak az USA-ban hasonló. Nem kell messzire menni, busszal másfél nap, repülővel két óra az út Belgium és az Európai Unió fővárosába, Brüsszelbe. Több ezren foglalkoznak lobbitevékenységgel, leginkább természetesen az Európai Uniós döntéshozatalt illetően. Az EU-ban kevésbé ideológiai, inkább reális alapokon folyik a győzködés, az lesz eladható, amiről sikerül bebizonyítani, hogy az elfogadáshoz, illetve elutasításhoz szükséges tagállamnak hasznára válik.

USA

Ezzel szemben az USA racionális alapokon mind a mai napig nem tudja megindokolni Irak lerohanását, márpedig Collin Powell volt külügyminiszter izzadtságszagú „bizonygatása” (évtizedekkel korábbi felvételekkel), ami szerint Iraknak vannak tömegpusztító fegyverei bizonyosan valakik érdekében történt, s az nem az amerikai nép. Az ideológiát keresni persze elég nehéz.

Az, hogy miért különbözik a kontinentális lobbi az amerikaitól, a szakirodalom felhoz pár példát. Ilyen tényező az, hogy a hagyományos (értsd: kontinentális típusú) pártrendszer nem alakult ki az Egyesült Államokban, így az érdekek csatornázásának is más formája fejlődött ki. Ez vonatkozott a korporatív érdekérvényesítés európai módszerére is. Ebben a helyzetben nem csoda, hogy kitermelődtek bizonyos társadalmi csoportok, amelyeknek megvolt az az anyagi és kapcsolati tőkéjük, amelyeket latba vetve befolyással bírtak a döntéshozó szervekre – jellemzően a kongresszusra.

AIPAC

Az USA-ban is rengeteg lobbiszervezet működik, melyek közül a legerősebbnek és legbefolyásosabbnak sokan az AIPAC-ot tartják – de mindenképpen az 5 legfontosabb szervezet közé tartozik. Az American Israel Public Affairs Comittee Izrael-párti lobbit végez, évente több milliárd dolláros hasznot hajtva Izrael államnak.

Honlapjuk szerint az ’50-es években alapított szervezetnek mára 100 ezer tagja van USA-szerte. Célja Izrael biztonságának növelése azáltal, hogy biztosítja az Egyesült Államok támogatását. Ez vonatkozik a pénzügyi támogatásra, s különböző stratégiai együttműködésre, belbiztonsági tapasztalatok, technikák cseréjére, illetve arra, hogy a veszélyt jelentő államokat (mint például Iránt) megakadályozzák a tömegpusztító fegyverek előállításában. Ez – az AIPAC interpretálásában – egyaránt létszükséglet Izrael számára, az USA Közel-Kelet-politikája, ottani befolyása számára, s a világ számára is.

A The New York Times szerint az AIPAC a legerősebb lobbiszervezet, amely az USA Izraelhez való viszonyát befolyásolja. Tagjai között vannak republikánusok, demokraták, zsidók és nem zsidók, bárki csatlakozhat, aki akar. Az AIPAC hivatalosan magánszemélyek által felajánlott adományokból él.

A szervezet elérte például, hogy 2009-től Izrael 2,55 milliárd dollár segélyt (ami tulajdonképpen egy „biztonságpolitikai hozzájárulás”) kap arra, hogy a „növekvő veszélyek” ellen megfelelő biztonsági intézkedéseket tudjon foganatosítani. Az AIPAC ezen túl többek között azért is lobbizik, hogy élénkíteni tudják Ciszjordánia gazdaságát, valamint az amerikai kormány erőteljesen lépjen fel az „agresszív iráni fegyverkezéssel” szemben.

Függetlenség

Ilyen helyzetben ugyanakkor (közép-európai fejjel) felmerülhet a kérdés, hogy az amerikai politikusok adott esetben mennyire tudják magukat függetleníteni a (nem csak zsidó) lobbistáktól. Látjuk: az USA politikai rendszere stabil, a társadalom a problémák ellenére nyugodtan él. Amíg így van, addig nem biztos, hogy bővebb válasz kell annál, hogy egyszerűen kulturális különbségről van szó. Más kultúra, más habitus: nekik ez megy így.