Ál-etimológia

Elsőnek megmagyaráznám a hülye szó általam használt jelentésváltozatát, nehogy egyes kedves olvasók a vadbarommal azonosítják azt. Ugyanis manapság a hülye a köznyelvben átalakult, sőt többszörös jelentéstartalomra tett szert. Egyesek szájából dicséretként hangzik fel a „De hülye vagy!” felkiáltás, míg másoknál - így nálam is - olyan valakire használjuk, aki valamilyen buta dolgot, „hülyeséget” csinált, ám ezzel mégsem vonjuk kétségbe az illető értelmi színvonalát (régen a „buta” szót használták erre, de az manapság inkább érződik bántónak).

Szóval az egymillió hülye országa…

Nem oszlatok el nagy kétséget akkor, ha leírom, hogy konkrétan Magyarországról van szó, vagyis hazánkról. Arról az országról, amely vezet televízió nézésben - ami elviekben elsősorban informálódási szándékot sugároz. Arról az országról, amely élen lovagol az öngyilkosságokban, alkoholizmusban és dohányzásban. Arról az országról, amelynek olimpikonjai drogot termesztenek, majd büntetlenül kisétálnak a bíróságról. Arról az országról ahol a bizalmi tőke a béka segge alatt van. Arról az országról, amelyben Orbán Viktor a miniszterelnök.

Vagy ez utóbbiról lemaradtak? Pedig elég egyszerű összerakni. A Fidesz kormánypárt. Vagyis a kormánypárt, innentől fogva ő delegál miniszterelnököt (hisz ha ő ott van, akkor az MSZP nem lehet kormányon, kisebb pártokból pedig értelemszerűen nem kerülhet ki miniszterelnök). A Fidesz pedig nem választana mást, mint a pártvezér-atyaúristen Orbán Viktort. Legalábbis ezt állítja a választópolgárok 17%-a, ami több mint egymillió főt jelent.

Többek közt ez derült ki a Progresszív Intézet felkérésére készült Publicus felmérésből. De az is megtudható hogy a szavazók mindössze 43%-a van tisztában azzal, hogy jelenleg kisebbségi kormány áll az ország élén. Tehát ha a népszavazási kezdeményezést akarnának az előrehozott választásokról, akkor az aláírók többsége még mindig azt hinné, hogy a 2006-os „elkúrtuk” kampány megkésett eredményére firkantják oda a nevüket.

Más érdekességekre is fény derül: 35%-ukhoz nem jutott el, hogy az SZDSZ már jó ideje nincs koalícióban az MSZP-vel. Az MDF és a KDNP helyzete már kicsivel jobb, ugyanis „csak” 10% mondta őket kormánypártnak, míg 14% hozott össze lehetetlennél lehetetlenebb kormány-összeállításokat. Kiderül az a nem túl meglepő tény is, hogy össze-vissza 10% akarna beszélgetni a nevezetesebb politikusokkal egy kávé vagy sör mellett (közülük a két toronymagasan vezető természetesen Orbán és Gyurcsány volt).

Ezek alapján a magyar választópolgárok világképe annyira eltér a hazai valóságtól, mint a McDonalds márkanév az egészségtől - vagyis csak a naivak hisznek benne. Hogy várható el, hogy bármilyen népszavazási kérdésben olyan emberek hozzanak meg alapvető döntéseket, akiknek többsége nincs tisztában a hozzájuk kapcsolódó alapvető kérdésekkel? A válasz könnyen kitalálható, az eredmény pedig jól látható (a vizitdíjat példáztatva, amely a rendszerváltás óta először húzta ki az egészségügyet a pácból).

Valamit tenni kéne

Az emberek eloszlását figyelembe véve 88% szerint az MSZP és 17% szerint a Fidesz a kormánypárt, tehát (a „nem tudom/ nem akarok rá válaszolni”-kat is belevéve) 6% szerint mindkét párt kormánypárt, ami azért meglehetősen érdekes lenne. Ez az eredmény csak részlegesen tudható be a kis hazánkban túlontúl jól gyökeret verő összeesküvés-elméletek sokaságának, sokkal inkább tulajdonítható a legalapvetőbb politikai ismeretek teljes hiányának. Amiben, fő szerepe természetesen az oktatásnak és az eddigi kormányoknak van.

Az emberek jó része egyszerűen annyira nincs felkészítve az élet állampolgárságához kapcsolódó részére, hogy ilyen téren akár az óvodából is jöhetnének. A fiatalok közül, akik érettségi után ilyesforma irányba tanulnak tovább, azoknak szerencséjük van, a többi meg vagy tanul az élettől, vagy nem.

Ennek okán gyökeresen kéne változtatni a középiskolai tanulmányokon. Nem véletlen, hogy Amerikában hatodik osztálytól van olyan tantárgy: társadalomismeret. Bár a gimnáziumoknak előírták ezt, mint egyéves, heti egyórás tantárgyat, hogy „társadalomismeret”, de ez annyit nem ér, mint Anettka űrutazása, ugyanis ezek az órák vagy történelem, vagy osztályfőnöki, vagy egészen más óra neve alatt futnak a gyakorlatban. Mi sem bizonyítja ezt jobban (személyes példát felhozva), hogy volt osztályomba huszonöten, huszonöt különféle iskolából érkeztünk, és a társadalomismeret, a politológia, a vallásismeret és a szociológia legalapabb tételei is annyira ismeretlenek voltak előttünk, mint nyuszinak az úszóhártya.

A kellő ismertek elsajátításához kellene egy heti három órás, egyéves (vagy hároméves, heti egy órás) tantárgy „életismeret” néven, mely kis kommunikációval megfűszerezve tartalmazná a fentebb felsorolt témák alapjait. Így mindenki elegendő ismeretet szerezhetne saját döntéseinek meghozatalára, és mások manipulációs kísérleteitől is jobban lenne védve. De amíg az iskolák a „politikai állásfoglalás tilalmát” a politika és minden kicsit is hozzákapcsolódó dolog tilalmával azonosítják, és amíg az állambácsi határozottan meg nem mozdul, minden marad úgy, ahogy volt (van).

A Politika milyensége - vagyis hogy a parlamentben több a botrány, mint Anettka műsorában - a fő oka annak, hogy az emberek elfordulnak ettől az életüket irányító, szinte mindent átszövő fogalomtól. Az egyre erősödő populizmus a tájékozatlanabb, butább népességet próbálja megnyerni, hisz – hogy egy ismert médiaszemélyiséget idézzek - „minden szavazat ugyanannyit ér”.

Persze a társadalomnak is van némi szerepe abban, hogy egyes emberek elfordulnak a politikától. Amikor a szomszéd néni vérpincsivé változva ugrik torkunknak (vagy a haver egy Árpádsávos zászlóval), ha olyat merünk említeni, ami neki nem tetszik, valahogy mindenkinek elmegy a kedve az egésztől. És ez nem csoda. Pedig az emberek érdeke az egész. Csak belefáradtak.

Az átlagos ember hányingert kapva fordul el mindentől, amin valamelyik főkolompos képe vagy neve látható, és ha valaki beszél róla, akkor az egyik fülén be, a másikon ki. Ha a véleményüket megkérdik, akkor szívesen elmondják, de mivel a vitakultúra hazánkban körülbelül ott tart, mint ahol az államadósság csökkentésére tett kísérletek (a vérpincsiktől kezdve, az öregek „te ezt úgysem érted, túl fiatal vagy” hozzáállásán át, a politikai vezetőket isteni csalhatatlansággal felruházókig), ezért egy idő után már ezt sem merik megtenni. Bár a hatalmas horderejű hírekre felfigyelnek (Öszödi beszéd, népszavazás), de sem lelkesedésük, sem érdeklődésük nem tart soká. Csak mennek tovább, s remélik egyszer megjön az ország esze…

Ezen ismeretek nélkül ugyanis az emberek többsége egyszerűen nem is akar informálódni. Ha nem tanítják nem értik, ha nem értik nem érdeklődnek, ha nem érdeklődnek, hiába adnak ilyen téren felvilágosító műsorokat/cikkeket, a kutya sem fogja nézni/olvasni azokat. A „bal” fogalma megmarad MSZP-SZDSZ-nek, a „jobb” FIDESZ-Jobbiknak, és továbbra is pofákra és jelszavakra fogunk szavazni pártok és programok helyett (valamint annyi hazugságot adnak be nekünk, amennyit akarnak). Így marad a könnyen manipulálható tömeg. Gondolom valakiknek ez jó.