A javaslat története

Ez év januárjában kezdték tárgyalni - ötpárti összeülésen, szakpolitikusok és szakértők bevonásával - a mostani sokadik törvénymódosítást, amelyet elviekben december környékén akartak hatályba hozni. Ám eme konszenzus nem igazán látszik reprezentálni sem a társadalom, sem a szakma, sem a politika véleményét. Ugyanis az átlagemberen kívül szakmai kritikát is dögivel kapott, valamint a politikai ellenállás annyira felerősödött ellene, hogy odafenn is meghátrálni látszanak.

Az MSZP a tervezett médiahatóság szinte rendőri hatáskörét bírálja, és kevesli a sajtószabadság védelmét. A Fidesz módosítaná a módosítást, az SZDSZ pedig nem igyekszik védelmébe venni a tervezetet, ő is a viták folytatását javasolja. „Furcsa mód” a sokkal nagyobb teret kapó politikai befolyás egyik párt ellenére sincs, sőt Szalai Annamária, a Fidesz szakpolitikusa szerint „Tisztább viszonyokat teremt, ha a politikai döntéseket a politikusok hozzák meg, és nem hárítják tovább a látszólag független testületekre.” De ha ez nekünk nem tetszik, mi is hozzászólhatunk, ugyanis a dokumentumhoz fűzött véleményeket november 21-ig várják a mediaszabalyozas@parlament.hu e-mail címre. (a dokumentum eddigi tervezete itt olvasható).

A változás maga

Elveikben szerkesztő szabadságról és függetlenségről szól a fáma, a gyakorlatban viszont ezek ellentétei látszanak körvonalazódni a kissé suttyomban íródott (eddig kifejezetten nem hangoztatott) törvénytervezetben. A legnagyobb változásokat a médiumok felett gyámkodó szervezetek teljes átalakításában eszközölnének, ami gyökeresen átalakíthatja a magyar média mindennapi életét és megjelenését - méghozzá negatív irányba.

Az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) felváltani hívató Nemzeti Médiahatóság (NH) feladata továbbra is a médiapiaci verseny ellenőrzése és a szolgáltatások felügyelete lenne (nyilvántartást vezet a médiaszolgáltatókról, piacelemzést végez, és eljárást kezdeményez a jogsértőkkel szemben), ám jóval nagyobb hatalommal: felelősségre vonhatná a szerkesztőket, megszüntethetne műsorokat és adókat, valamint megfelelő indokkal házkutatást tarthatna a rádióknál és a televízióknál. A szervezet élén öttagú tanács állna, - frakciónként egy taggal - melyekre a frakciói jelölőbizottság tehetne egyhangú javaslatot, majd az Országgyűlés kétharmados többséggel választhatná meg őket, hat évre. Munkájukért államtitkári juttatást zsebelhetnének be (ám ezt a közel egymilliós összeget, és az NH működésnek kiadásait a médiumoknak kéne megfizetniük, egy bizonyos „felügyeleti díjjal”, ami a nettó árbevételük másfél százalékának felelne meg. Ez az összeg, csak a TV2 és az RTL Klub bevételeit nézve már majdnem egymilliárd forint). Ráadásul a működést tekintve, részenként szó szerint vesz át szöveget a versenyhivatalt szabályzó versenytörvényből, ami azért valljuk be kissé durva.

De több más testület is létrejön (ahol kellően dagadtra hizlalhatják a zsebüket a pártok által delegált emberkék), hogy véletlenül se lehessen egyszerű az élet. A Közszolgálati Tanács (KÖT) három évre szóló stratégiát dolgozna ki, és ennek alapján közszolgálati szerződést kötne az egyszemélyes rt-ként működő közmédiumok tulajdonosi jogait és igazgatósági hatásköreit gyakorló Tulajdonosi Vagyonkezelő Testülettel (TVT). (Mindkét testület az MH-hoz hasonlóan öt főből állna, és kapna bérezést. Ugyanezt procedúrát követnék az rt-k felügyelőbizottságai, igaz őket háromévente cserélnék). A civil kuratórium - amely legfeljebb nevében kapcsolódik a civil szférához – nézői tanáccsá alakulna, és 2009 végéig biztosan segítené a KÖT munkáját.

A közmédiumi elnökök tisztsége vezérigazgatóvá alakulna, és megszűnne az alelnöki poszt (tehát lesz honnan átülniük az új testületekbe). Ez az alakulás nem csak névlegesen érintené az elnököket: két pártfüggő testület figyelné és szabályozná minden lépésüket, ráadásul veszélybe kerülhet az olyan feltörekvő közmédiumok helyzete is, mint a Petőfi Rádió.

Azonban olyan üdvözölhető rész is szerepel a tervezetben, mint hogy 2012-re megszűnnének a közszolgálati médiumokban a reklámok, és a közmédiumok normatív finanszírozása is elkezdődne (bár az összeg kapcsán még nagy kérdőjelek tátonganak). A többi médiaszolgáltatónak közszolgálati tartalom-előállítási járulékot kellene fizetnie, ami általában az előző évi nettó árbevétel 2%-a, és ezt a KÖT osztaná el újra. Valamint a médiumokat nem a vételkörzetük, hanem a hallgatottságuk-nézettségük alapján sorolnák kategóriákba.

A 10%-nál nagyobb nézettségű kereskedelmi csatornák „meghatározó véleménybefolyásoló”-nak minősülnének, és ezért kötelesek lennének reggel és este hírműsort adni, valamint adásuk egy részét európai és magyar műsorokkal kitölteni. Viszont egy elég hülye javaslat szerint egyik nézettsége sem haladhatná meg a 30%-ot (tehát ha véletlenül túllépi az emlegetett arányt, akkor kiírják, hogy „most kapcsoljanak át 30.000-en”?). Ráadásul mindezt nem ártana minél gyorsabban csinálni, ugyanis a tervezet szerint az ORTT szilveszterkor megszűnne (bár tagjai még hat hónapig kapnának pénzt, nehogy ne tudjanak miből megélni).

Referenciák

Ahhoz képest, hogy nincs internetes szabályzás és a sajtótörvény is még Kádár idejéből való, kifejezetten gyorsan jött össze - az eredetihez viszonyítva 12-13 év alatt - a média törvény megszabályozása. A frekvencia szűkösség ügyében egyértelműen lépni kellett - az Antenna Hungária Zrt. nemrég kötötte meg a médiumokkal azokat a szerződéseket, amelyek alapján a jelenlegi három analóg helyett tucatnyi digitális tévécsatorna lesz hozzáférhető akár egy szobaantennával. De a Fidesz - KDNP párosa még ezt is akadályozza: a digitális műsorszórásra kiírt pályázat előfeltételeként kikötötte, hogy a szektorra készüljön új tartalomszabályozás.

Ezek alapján érthetetlenül szoros kalodába akarják zárni az elektronikus médiumokat, pedig ma már nem indokolja ezt azok gazdasági vagy társadalmi, pláne kulturális jelentősége, hiába hivatkozik ezekre az akkurátus. Czeglédi László, az MTV kuratóriumának elnöke lehetetlennek tartja a januári hatálybalépést, véleménye szerint az ügyben széleskörű társadalmi vitát kéne folytatni, és a tervezet „összességében kiforratlan, éretlen, számos helyen találni bene lyukat.”