Sosem az volt a kérdés, hogy az Egyesült Államok elhagyja-e Irakot, hanem hogy mikor. Úgy tűnik meg van a forgatókönyv. A bagdadi kormány elfogadta a kivonulásról szóló iraki-amerikai megállapodást. Az eredeti szöveg módosítását hosszas egyeztetés után sikerült aláírni. Washington is rábólintott így már csak az iraki törvényhozásnak kell ratifikálnia az ország legfontosabb szerződését.

A 37 tagú kormányból 28-an vettek részt a szavazáson. A két és fél órás tárgyalás után mindnyájan elfogadták az új paktum szövegét. Ezután a Parlament is továbbengedheti a tervet, hiszen a koalíció miniszterei minden bizonnyal pártjuk álláspontját képviselik. A végső szavazást elméletileg november 25-ére tervezik, de év végéig mindenképpen megtörténik.



A szerződés értelmében 2009 közepére az amerikai katonáknak el kell hagyniuk a városok utcáit. 2011-ig pedig az utolsó embernek is el kell hagynia Irakot. A szerződés új eleme, hogy a jövő év folyamán az amerikaiaknak át kell adniuk a támaszpontokat a helyi erőknek. Rögzítették azt is, hogy az USA katonái nem üthetnek rajta az iraki otthonokon, csak abban az esetben, ha arra az illetékes bíróságtól és a kormánytól engedélyt kapnak.

A választások még beleszólhatnak

Jövőre választások lesznek Irakban. Wagner Péter közel-kelet szakértő, a Magyar Külügyi Intézet munkatársa szerint ennek az eredményétől függhet, hogy a szerződés életben marad-e. A jelek szerint a legnagyobb esély arra van, hogy hasonló összetételű koalíció alakul, mint a mostani: középutas síita – kurd koalíció. Igaz, a választási küzdelmekbe be fognak már kapcsolódni szunniták is, de a szakértő úgy véli, az ő érdekük akár az amerikai csapatok további maradása is lehet, hiszen a politikai hatalomba való részleges visszatérést épp ők biztosították számukra.

A Nagy Amerikai Kísérletnek a csúcspontja az lesz, amikor az amerikai csapatok kivonulnak – állítja Wagner Péter. A kísérlet maga a demokratizálási folyamat, melybe az USA belevágott. Ennek sikeressége pedig akkor fog kiderülni, mikor a rend jelenlegi fenntartói elhagyják az országot.

Szétesik vagy nem esik szét?

Sokan tartanak attól, hogy Irakot az amerikai csapatok tartják össze, és amint ők nem lesznek a helyszínen, az ország szétesik, polgárháborúba fullad. Ezt a külpolitikai szakértő cáfolja. Hozott sok rossz döntést az amerikai politika, de a szunniták integrálása a hatalomba, jó húzás lehet – mondja. Ennek tesztje a jövő évi választás lesz.

A kivonulás után a rendfenntartás az iraki katonákra hárul. Wagner úgy látja a hadsereg az utóbbi három évben nagyot és gyorsan fejlődött. Egyre több tartományban vették át az ellenőrzést, egyre több katonai akcióban vesznek részt önállóan. Az első ilyen bevetés tavaly Bászra ostroma volt, ahol „csak” néhány ezer katona állt át Muktada asz-Szadr milíciájába. Ez még elfogadható arány volt a 35 ezres kontingensből. Azt mutatta, hogy a síita többségű hadsereggel is fel lehet hatékonyan lépni síiták ellen.

A szunnita kérdés

Ahogy a hatalomba, úgy a hadsereg vezetésébe is elkezdték integrálni a szunnitákat – folytatja az elemző. Az amerikaiak tudatosan próbálják a hadseregben is létrehozni azokat a nemzetiségi arányokat, amik az országban vannak. Céljuk egy működőképes katonaság megteremtése, ami egységesen képes fellépni bárhol Irakban.

Bizonyos szempontból mesterséges dolog volt a síita-szunnita viszály felnagyítása – állítja Wagner – ez adta a legkönnyebb válaszokat a problémákra. Van olyan, hogy iraki nemzettudat – teszi hozzá. A jövő legfontosabb kérdése nem a köztük lévő gond, hanem a kurdok függetlenségi törekvése lesz, avagy miként lehet benntartani a kurdokat Irakban?

A kurd kérdés

Kirkuk városa központi probléma. A kurdok ezt szeretnék fővárosuknak, miközben a legnagyobb olajlelőhelyek is a környékén vannak. A kérdés, miként tudnak majd az iraki politikai erők megegyezni Kirkuk sorsáról. A kurdok szeretnének teljes befolyást a városra illetve a környező olajmezőkre, a bagdadi kormány viszont nem akarja kiengedni a kezéből.

Jelenleg a szakértő szerint mindenki nyertese az iraki demokratizálódásnak. A kurdok nem fognak megkockáztatni egy újabb felkelést, mikor a tárgyalások előrehaladottak, a politikai hatalomban pedig nagyon erős szerepük van.

Irak felemelkedése

Ha az amerikai csapatok távoznak, Irak teljesen önrendelkezővé és függetlenné válik. Komoly tényező lesz a közel-keleten. Wagner Péter szerint akár a híd szerepét is betöltheti a térség egymással erősen szembenálló országai között. Iránnal – ahol szintén nagyszámú kurd kisebbség él – békés viszony várható.

Törökország tekintetében a külpolitikai elemző úgy látja, megmarad a történelmileg kiegyensúlyozott kapcsolat: mindkét ország az alapvetően Amerika barát, bár a Törökországban működő szeparatista kurd szervezetek miatt azért lehetnek feszültségek. Szíriával viszont valószínűleg feszült marad a viszony.

Érdekes helyzetet eredményezhet, ha kiderül, Irakban működik a demokrácia. Ez komoly hatással lehet a környező államok politikai rendszereire. Ám ezt majd akkor fogjuk csak megtudni, ha az amerikai csapatok – a jelenlegi menetrend szerint 2011 végén – végleg elhagyják az országot. Wagner Péter szerint Irak ekkor újra elfoglalhatja azt a vezető szerepet az arab világban, amit egykor betöltött.