Valamiért félünk Kínától. Persze nem a fegyvereiktől - igaz van nekik épp elég egy laza harmadik világháborúhoz is - hanem a gazdaságuktól. Itt Európában mintha mindenkinek csípné a szemét a kínai befolyás növekedése, a Made in China felirat a nemzeti lobogók alján. Hogy miért-e félelem arra nehéz válaszolni. Ha megpróbáljuk, átcsúszhatunk az ésszerűség határán túlra is.

Gazdasági csaták

Azzal mindenki tisztában van, hogy a nemzetek egyre keményebb gazdasági háborút folytatnak, és ebben nagyon úgy néz ki, Kína nyerésre áll. A recesszió, ami Európát, az USA-t, és Japánt éri, ugyan Kínában is megjelent, de a növekedésük így is 6 százalék körüli lesz! Ezzel nemhogy beérik az Egyesült Államokat, hanem belátható időn belül maguk mögött hagyják. Kína a világ vezető gazdasági (ettől kezdve politikai) hatalma lehet.

Ennek következménye, hogy a kínai áruk versenyképesebbek. Méghozzá jóval. Tiszta sor, hiszen egy Európában létrehozott áru jóval drágább, mint az ázsiai országban, legyen szó gyakorlatilag bármiről. A szakképzettség hiánya komoly gond, de ezen a téren is nagy fejlődés mutatkozik. Egyre több minőségi terméket képes előállítani a kínai ipar, egyre több cég gyártatja ott a termékeit.

De mi a gond?

Ez persze nem új keletű dolog. Az európai munkavállalóknak azonban egyre húsbavágóbb, hogy cégük megszűnik, mert munkájuk drága - és ami a lényeg: ezért Kínát okolják. A textilipartól a mezőgazdaságig hosszan sorolhatnánk az ágazatokat, amiket a kínai dömpingáru tönkretett vagy tönkretenni készül. Közben ott van persze a rengeteg kínai illegális bevándorló, akik adófizetés nélkül árulják gyenge minőségű termékeiket. Ezek okaként egy általános elutasító érzés kezd kialakulni az európai polgárokban Kína felé.

Az Európai Unió kényes helyzetben van: egyrészt nem akarja gazdaságát teljesen kiszolgáltatni  - vagy akár teljesen elsöpörtetni - a kínai termékekkel, másrészt égető szüksége van ezekre az olcsó árukra, hogy a fogyasztás ne csökkenjen drasztikusan. Kötéltáncot jár a két hatalom.

A magyar lehetőség

Kína a gazdasági válságot természetesen szeretné kihasználni arra, hogy még inkább tényező lehessen Európában. És ezen a ponton lép be Magyarország. Kínával már több komoly megállapodásunk is született: tavaly ősszel írták alá például a kínai áruk európai elosztó- és bemutatóközpontjának létesítéséről szóló kormányközti megállapodást. A központban a fejlett technológiát alkalmazó és igényes termékeket előállító cégek jelenhetnek meg, nemcsak áruval, de szolgáltatásokkal is.

Azóta többször tárgyalt a kormány - főként Veres János pénzügyminiszter - Kínával. Legutóbb kedden járt nálunk a kínai miniszterelnök-helyettes, hogy újabb tárgyalásokat folytasson. Ezúttal egy fejlesztőközpont létrehozásáról szólnak a hírek. Hogy ez pontosan mit takar, egyelőre kérdéses, ám az biztos, hogy újabb mérföldkő lesz ez a kínai-magyar kapcsolatokban.

Miért pont Magyarország?

Kínának hazánk ideális terep. A szocialista rendszerben - és azóta is, mondhatni hagyományosan - rengetegen tanultak itt olyanok, akik a kínai gazdasági vagy politikai életben mára vezető szerepet töltenek be; ismerik Magyarországot. Nem titok, hogy a kínai vezetők hazánkat ugródeszkának szeretnék a nyugat-európai piacok felé. A Kárpát-medence lehet Kína előretolt állása.

De mit szól ehhez az EU? Az említett ellenállás és a félelem Kínával szemben nem megkerülhető a politikusoknak sem. Így ha Kína egy uniós országban kíván ennyire erőteljesen terjeszkedni, ahhoz lehet némi hozzászólásuk a brüsszeli vezetőknek is. De mit tud adni Magyarországnak az EU, hogy késleltesse, vagy megállítsa a kínai terjeszkedést hazánkban? Egyáltalán le akar-e kenyerezni minket az Unió, vagy tudomásul veszi, hogy Magyarország válik Európa Kínájává?

Lehet, hogy a kérdések nem is relevánsak, hiszen mint említettük, szükségünk van Kínára. Egy biztos: nekünk pénzügyileg minden bizonnyal jó lesz. Ha okos megállapodásokat kötünk és keményen megkérjük az árát, akkor bármilyen központ létrehozásával csak nyerhetünk. Politikailag szintén kényelmes pozíciót vehetünk fel, ha az előszobájává válunk a világ legnagyobb népességű országának. Persze ennek előnyeit is csak rendkívüli körültekintéssel, komoly politikai hozzáértéssel tudjuk csak kiélvezni. Ez nem kispályás játék: képesek vagyunk erre?