A Podmaniczky-programban foglaltak megvalósítása ugyan mindannyiunk érdeke lett volna, ám ezt csak ésszerűen, a pénzügyi korlátok pontos ismeretében, a főváros több generációra kiható eladósítása nélkül lett volna szabad felvállalni.

A Podmaniczky-program (mint a főváros középtávú fejlesztési terve) a 2006-2013 között megvalósítandó, komplex városfejlesztést szolgáló beruházások „kívánságlistáját” foglalta magába, több mint 500 milliárd forint értékben. Megvalósításához túlnyomórészt állami és uniós pénzeket terveztek felhasználni, amelyhez a szükséges fővárosi önrész a jövőben is csak szűkösen fog rendelkezésre állni.

A Podmaniczky-program közelmúltban elvégzett felülvizsgálata nyilvánvalóvá tette, hogy nyilvánosságra hozott állapotában a főváros pénzügyi lehetőségeihez képest túlméretezett, megvalósíthatatlan, még a felét kitevő úgynevezett Magprogram sem tartható.

Az eladósodottság nem kívánatos és tovább már nem növelhető mértéke, a szerény gazdálkodási eredmények, a pályázati önrészek hiánya összességében nem csak a 2009-2011 közötti beruházásokhoz nélkülözhetetlen uniós források lehívását lehetetlenítette el, de folyamatosan veszélybe sodorja a főváros gazdálkodási stabilitását is.
Így a fedezetek előzetes biztosítása nélkül indultak és indulnak el a nagy értékű beruházások. Ez a gyakorlat vezetett oda, hogy a közgyűlés elé úgy kerül a kérdés, hogy vagy egy vagyonelem eladásáról (lásd Főgáz-részvények) vagy a beruházás leállításáról kell dönteni.

Az MDF fővárosi képviselőcsoportja ezért konzervatív, prudens és ésszerű pénzügyi-költségvetési politikát vár el a Főpolgármestertől, biztosítsa a gazdálkodás megkívánt stabilitását és eredményességét. A romba dőlt Podmaniczky-terv maradványait pedig építsék be a pénzügyi valóság talaján álló Integrált Városfejlesztési Stratégiába, annak érdekében hogy a következő öt évben legalább a legszükségesebb beruházásoktól ne essen el Budapest.


Vaskor László,
az MDF fővárosi frakcióvezető-helyettese