A Veronai Egyetem Gabriela Constantin és Paolo Fabene által vezetett tudóscsoportja a Nature Medicine című folyóiratban publikálta eredményeit, amelyek szerint bizonyos antitestek, amelyek megakadályozzák az érbelhártya (endothelium) és a fehérvérsejtek kapcsolódását, csökkenthetik az epilepszia kialakulását.

A veszélyes betegség a világ népességének egy százalékát sújtja. A betegek 30 százaléka nem reagál semmiféle gyógyszeres kezelésre, esetükben kizárólag műtéti úton csökkenthető a rohamok száma. Noha a betegséget hosszú ideje ismeri az emberiség, annak okai még ma is jórészt ismeretlenek, de - legalábbis az esetek meghatározott részében - a családi halmozódás bizonyítékul szolgál az örökölhetőségre.

Korábbi epilepsziavizsgálatok már sejteni engedték, hogy a neurológiai rendellenesség és az immunrendszer valamiféleképpen összefügg: az egészséges populációval összehasonlítva az epilepsziások agyi véredényeiben sokkal nagyobb számban találhatók fehérvérsejtek.

Az olasz kutatók epilepsziás egerek agyát tanulmányozva felfedezték, hogy a fehérvérsejtek granulocitái (olyan falósejtek, amelyek az érfalakon is képesek kilépni) összekapcsolódnak egymással és az erek belhártyájával. A kötés fehérjemolekulákból áll, amelyeket a kutatók megpróbáltak antitestek segítségével megsemmisíteni. Ezzel sikerült feltevéseiket igazolni: a kötés megszüntetésével az epilepsziás rohamok száma csökkent, sőt a vissza-visszatérő váratlan rohamok megelőzhetővé váltak.

"Mindebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a rendellenes ér-granulocita kötések okozzák a betegséget. Eredményeink szerint tehát az epilepszia megelőzésnek és kezelésének lehetséges területe az érfal és a fehérvérsejtek közötti fehérjekapcsolat" - foglalták össze tapasztalataikat a kutatók.