Sakir Obeid ezredes és emberei a kőolajipari- és a belügyminisztérium között hónapok óta tartó politikai-közigazgatási vita áldozatai. Fizetésük alacsony, gyalogosan járőrőznek, autóstoppal mennek munkába, és maguknak kell gondoskodniuk az ételről és az ivóvízről.

Hétfőn a központi tartomány székhelyén, Han Ruhbahban lévő főhadiszállásukon két amerikai tábornok villámlátogatását használták ki panaszaik felsorolására, abban a reményben, hogy azok majd közbelépnek érdekükben az iraki kormánynál.

"Miután nem volt fűtőolajunk a generátor működtetésére, négy hónapon át nem volt villamosáramunk, elektromosság híján pedig rádiónk sincs" - panaszkodott Sakir ezredes. "A 31 autóhoz öszesen napi 20 liter üzemanyaggal rendelkezünk: így el sem tudunk jutni az egyik őrposzttól a másikig. Embereim feleannyit kapnak, mint egy rendőr. Ha ez így folytatódik, valamennyit elveszítjük: elmennek a hadseregbe vagy a rendőrségbe."

Ezelőtt hat hónappal az olajrendőrség 31 ezer embere a belügyminisztérium hatáskörébe került, de a még ma is részben az olajminisztérium kezében lévő költségvetésük nem került az utóbbihoz.

"Ezek a fickók az illetékességi körök tisztázatlanságának áldozatai" - mondja Michael Oates amerikai tábornok, a középső körzet parancsnoka. "Nincs ivóvizük, nincs megfelelő fizetésük, saját költségükön közlekednek. Ezt a kérdést rendezni kell."

A Sakir ezredes által felügyelt 210 kilométernyi vezeték mentén Irak központjában 42 őrposzt található, mindegyikben mintegy tíz ember teljesít alapvetően statikus jellegű szolgálatot.
Egyikük, aki neve elhallgatását kéri, elmagyarázza: "Két napig itt vagyunk, két napig otthon. Nekünk kell hoznunk az ételt. Amint erre lehetőségem nyílik, belépek a rendőrségbe: ott havi 700 dollárt fizetnek, kétszer annyit, mint amennyit itt kapok. És közel vannak az otthonukhoz, nem pedig a sivatag kellős közepén!"

Az olajrendőrség főnöke, Hamid Abdallah is jelen van. Mint mondja, mindent megtesz a helyzet javításáért, de hiába. "Szeptember 3-án találkoztam az ügyben a miniszterelnökkel. Magammal vittem azoknak a nyomorúságos viskóknak a képét, amelyekben a az embereim élnek, megmutattam minden illetékesnek: hiába, semmi sem mozdult. És mi őrizzük az ország legfőbb kincsét!"

Irak hetente mintegy 600 millió dollárt kap a vezetékeken továbbított fekete aranyért, tehát nem az anyagi eszközök hiányoznak - mutat rá Franck Helmick amerikai tábornok.

"A belügyminisztérium kapott egy feladatot, de nem kapta meg a végrehajtásához szükséges eszközöket. Még sok tennivaló van" - ismeri el a tábornok, aki találkozót javasol a két minisztérium között a probléma megoldására.

"Szaddám Huszein idején egyszerűbb volt a dolog - fűzi hozzá. "Ha egy olajvezetéket valahol megrongáltak, ő elküldte embereit a legközelebbi faluba, és azok mindenkit megöltek. Így a törzsek garantálták a vezetékek biztonságát, mert életben akartak maradni..."