A kutatók szerint a felfedezés alátámasztja azt a feltételezést, mely szerint az emberi nyelv is az egyének közötti kötelékek és a szervezett társadalmak iránti szükséglet talaján fejlődött ki.
A kutatócsoport abból indult ki, hogy a változatos társadalmi hálózattal rendelkező állatfajoknál, mint amilyenek a makákók is, a kommunikációnak fontos szerepe van a közösségen belül.

Ennek bizonyítására három hónapon keresztül tanulmányozták a Puerto Ricó-i Cayo Santiago-szigeten egy 24 fős makákócsoport kommunikációját. A közösségben 16 nőstény és 8 hím állat élt. A kutatók rögzítették az állatok közötti hangadásokat és a "baráti csevegéseket", de figyelmen kívül hagyták az ennivalóra vagy egy ragadozó megjelenésére "vonatkozó" hangjelzéseket.

A nőstény makákók tizenháromszor annyit kommunikáltak, mint a hímek, és egymás között sokkal gyakrabban beszélgettek, mint a másik nem képviselőivel.

A kutatók szerint ezek az eredmények azt mutatják, a nőstények számára fontosabb a hangadással történő kommunikáció a kapcsolatok fenntartásában, mint a hímek számára. Ezenkívül, mivel a nőstények egész életüket ugyanabban a közösségben élik le, szilárd és tartós kapcsolatok alakulnak ki, még a kölykeiket is rábízzák egymásra.

A hímeknél, amelyek egyik csoporttól a másikhoz vándorolnak, hiányzik ez a fajta kapcsolatépítés, ők mindkét nembeli társaikkal ugyanolyan mértékben kommunikálnak.A brit New Scientist című lapban megjelent kutatás volt az első, amely rámutatott a nőstények és a hímek eltérő kommunikációjára.