Elfogadták a beszámolót

Gyarmati György, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának főigazgatója a bizottság előtt azt mondta: az általuk készített múlt évi, és az elmúlt 10 évet átfogó tevékenységükről szóló írásos jelentés után készült el a Kenedi-bizottság jelentése. Így a levéltár jelentése azzal érdemben nem foglalkozik. A főigazgató azonban megjegyezte, a kormány által létrehozott bizottság új iratokat nem tárt fel.

Gulyás József (SZDSZ) megemlítette, hogy a bizottság 110.518 tételt regisztrált, és ez eltér a levéltár adataitól, illetve 32.618 minősített iratot őriznek a szolgálatok, és a fellehető iratok egy része nem került át a levéltárhoz.

Gyarmati György válaszában úgy fogalmazott: az 1944 és 1990 között keletkezett, kimutathatóan meglévő titkosszolgálati dokumentumok 93 százalékát már beszállították hozzájuk, míg 7 százalék átadásra vár. Hozzátette: a 60 millió oldalnyi irat együttest nem tétel, hanem iratfolyóméter szerint számolták, így a levéltáros rendbe történő felvételkor keletkezhetnek számadatnyi különbségek.

Hozzáfűzte, abban bíznak, hogy a 4250 irat-folyóméternyi anyag is hamarosan a birtokukba kerül.
A főigazgató elmondta, hogy a birtokukban lévő iratok 93 százaléka kutatható, egy részük az interneten is megtalálható, és egy éven belül két jelentősebb publikációval jelentkeznek.

Gulyás József felvetette, hogy a szakszolgálatoknál sok olyan irat maradt, aminek nincs ügyviteli értéke, és szorgalmazta, hogy ezek is kutathatóvá váljanak, illetve kerüljenek a levéltár birtokába.
Tóth Károly (MSZP) a bizottság alelnöke azt mondta, a szolgálatok jogszerűen és törvényesen jártak el, amikor visszatartottak iratokat, ugyanis az érvényes törvények szerint kell értékelniük azokat.

Gyarmati György "szerencsétlen állapotnak" nevezte, hogy húsz évvel a rendszerváltozás után még mindig az alapproblémánál áll a dolog, vagyis a 2003. évi III. törvény szerencsétlenül szabályozta a közszereplő kérdését. Így az iratok betekintését kérelmező perli a vélelmezett közszereplőt, míg az a levéltárat.

A főigazgató megjegyezte, 16 pontban összefoglalták a törvény visszásságait, ellentmondásait, de nem történt lépés, így abban bíznak, hogy az új törvényalkotás során figyelembe veszik megállapításaikat is.

Tóth Károly közölte: december 15-ig a kormány megtárgyalja, majd ötpárti és szakértői egyeztetéseket követően fogalmazzák meg a törvényjavaslatot, de hogy az mikor kerülhet az parlament elé, arra nem tudott választ adni.

Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának főigazgatója szerint az egykori áldozatok információs kárpótlása, a közélet tisztasága és a történelmi múlt feltárása miatt fontos, hogy az egykori ügynökakták nyilvánosságra kerüljenek.

Boross Péter (MDF) azt mondta: az ügynöknevek nyilvánosságra hozatala nem éri el célját, ugyanis a közvélekedés nem ítéli el, hanem együttérzését fejezi ki az egykori jelentéstevőkkel. Véleménye szerint a megítélésnek, a megbélyegzésnek akkor lenne nyomatéka, ha nyilvánosságra kerülne, kiket megnyomorított helyzettel, zsarolással kényszerítettek jelentéstevésre, ki pedig önként, érdekből vállalta az ügynöki munkát.

Megjegyezte, azzal vádolják a kormányokat, hogy nem teremtették meg a feltételeket az adatok nyilvánosságra hozásához, míg ezt a többi volt szocialista országok megtették. De felhívta a figyelmet arra, hogy nálunk a próbálkozások az Alkotmánybíróságnál az adatvédelmi törvényre hivatkozva rendre megbuktak.

Gyarmati György azt mondta, a törvényi rendelkezés eltérő ugyan a szomszédos országokban, de a tudományos kutatás Magyarországon a legszabadabb.