MPP: igen is és nem is

A viták és megosztó törekvések ellenére az erdélyi magyarság továbbra is határozottan kiáll a közösség politikai egysége mellett – mondta Markó Béla, az RMDSZ elnöke különböző híradások szerint, ami részben igaz és részben nem. Az RMDSZ politikusainak részéről világos és nyilvánvaló, hogy az út a parlamentbe az egységen keresztül vezet. November 30-a óta azonban már úgy látszik, hogy az egység - nem végérvényesen, de - megbomlott.

Az MPP a mostani versenyben ringbe is szállt, meg nem is: pártként nem indult, függetleneket viszont támogatott, kampányt alig folytattak, a támogatásuk inkább névleges volt, mint tényleges intézkedéssorozat. A polgári párt számára legfontosabb a marosvásárhelyi Markó-Kincses párharc volt, s a helyzetet jól mutatta, hogy Kincses Előd – saját elmondása szerint anyagiak hiányában – nem rukkolt elő komolyabb kampányeszközökkel, hanem közvetlenül a választókat próbálta megszólítani. Így persze nem meglepő Kincses eredménye (6,66 százalék), amit ráadásul úgy „sikerült” elérni, hogy az MPP által támogatott jelölt nem akárki: Marosvásárhely polgármestere a fekete március idején, a temesvári perben pedig Tőkés László védőügyvédje volt, azaz személye egyike a román rendszerváltás legendáinak.

Nincs totális kudarc

Az MPP politikája mégsem fulladt totális kudarcba, még akkor sem, ha az általuk támogatott független jelöltek közül egy sem jutott a parlamentbe. Az RMDSZ-nek mindenképpen el kell gondolkodnia azon, hogy miért nem sikerült megfelelően mozgósítania a magyar szavazókat. A választások napja előtt hetekkel köztudott volt, hogy a szavazási részvétel igen alacsony lesz, ami lehetőséget adott volna a magyarság számára egy igen erős képviselet parlamentbe küldésére. Pontos adatokat ugyan nem tudunk arra vonatkozóan, hogy a kiváló lehetőség ellenére miért volt a magyarság részvétele alacsonyabb a románnál, azonban sok helyen volt érezhető a kedvetlenség. Ennek oka legalább részben az MPP korábbi retorikájához kapcsolódik, miszerint a hiteles jelölteket hiányolták az RMDSZ-nél (arról persze lehet vitatkozni, hogy a retorika MPP-hez köthető jelenléte pozitív-e vagy sem).

Sokszínű RMDSZ

Az, hogy az RMDSZ nem egyenlő Markó Bélával és Frunda Györggyel tudjuk, s azt is, hogy a párt sokszínű, sokféle embert tömörít. A pártvezetés irányába mutatott némi bizonytalanság, némi bizalmatlanság azonban nem csak a pártot, de a többi jelöltet is bünteti. Szatmár megyében például Varga Attilának mindösszesen 5 szavazat hiányzott ahhoz, hogy egyenes ágon jusson be a parlamentbe, holott ha az RMDSZ tud valamit kezdeni az MPP által képviselt politikára való igénnyel, lehet, hogy Varga bent lenne.

Takács Csaba, az RMDSZ kampányfőnöke a Szabadság című kolozsvári napilapnak elmondta: „Nem a szövetség jelöltjeinek sikeréről vagy kudarcáról van szó, hanem az erdélyi magyar közösségéről. Nem az RMDSZ nyer vagy veszít, hanem iskoláink, egyházaink, vállalkozóink nyernek vagy veszítenek, attól függően, hogy az RMDSZ milyen eredményt ér el a vasárnapi parlamenti választások alkalmával”. A magyarázat logikus, azonban az már nem lenne az, ha figyelmen kívül hagynák azt, hogy az MPP radikalizmusára is van szükséglet, ezért azt is képviselnie kell az RMDSZ-nek.

Kell a radikális hang

Az egyre fogyó magyarság egyúttal egyre nehezebb bejutással kecsegteti a magyar politikai erőt, ezért nem lehet szemet hunyni Szász Jenőék fölött. November 30-a óta sejtjük (tudjuk), hogy legközelebb, amikor – na adj’ Isten – dugába dől egy MPP-RMDSZ alkudozás, akkor Markó Béla és alakulata már nem tud azzal takarózni, hogy a Polgári Párt nem akarta. A lényeg ugyanis nem az, hogy ki mit akar, hanem hogy ki mit képvisel. Az ésszerű radikalizmusra szüksége lesz az RMDSZ-nek.