Hős vagy csőcselék

Márpedig a Fidesz pontosan tudja - vagy legalábbis pontosan kellene tudnia -, hogy a polgári körös akciózással a volt miniszterelnök alatt vágják a fát. Az örök igazság úgy szól, hogy a történelmet a győztesek írják, azaz: ha 2006 őszén Gyurcsány Ferencet ténylegesen megbuktatja a jobboldal, akkor a Kossuth tériek most hősök és nem "nácifasiszta csőcselék", valamint ha a polgári körök szerepe ténylegesen társadalomformáló, kulturális vetülettel bírna, akkor nem csodálkozna most sok ember, hogy miért kell a tetszhalott polgári köröket újra éleszteni. Egy megoldást találtunk: mert jönnek a választások (2009: európai parlamenti; 2010: országgyűlési), s a Fidesz társadalmi bázisát össze kell rántani – ami nem két perc.

A Fidesz félt

A polgári körök mozgalmát Orbán Viktor a Budai Várban hívta életre közvetlenül 2002-ben az első – elvesztett – választási forduló után. Akkoriban még úgy tűnt, hogy okos gondolat pattant ki a Fidesz stratégáinak fejéből, hiszen hipp-hopp megötszöröződött a párt taglétszáma, s nagyjából sikerült kiépíteni egy társadalmi bázist, olyat, amilyet az MSZP, illetve annak jogelődje 40+20=60 éven át építget(ett). A polgári körök élére az MDF-ből akkoriban frissen „igazolt” Hende Csaba került, aki – finoman szólva – nem tudta beváltani a hozzá fűzött reményeket. Az asztaltársaságok, baráti klubok szépen lassan elhaltak és/vagy depolitizálódtak, vagy nyugdíjasklubokká alakultak, illetve nem kevés esetben fordult elő, hogy egy-egy ilyen társaság a Fidesz ellenzékben mutatott cselekvésképtelenségét megunva még inkább jobbra tolódott. Tudunk olyanról is, amikor a politikában azt megelőzően nem igazán jeleskedő törtető a polgári körét helyi szinten bejegyeztetve elkezdte a Fideszt az önkormányzati választásokon való különindulással zsarolni. Részben tehát visszanyalt a fagyi, részben pedig a Fidesz mutatott impotenciát a polgári körök kezelését illetően.

Baloldali röhögés

Mégis miért kellenek most újra a körök? Valószínűleg azért, mert a Fidesz is érzi, hogy a maradék másfél évben a társadalmi támogatottsága képlékeny, hiába vezet még mindig torony magasan a felmérések szerint. Félő ugyanis, hogy a legnagyobb ellenzéki párt mögött (jelenleg még) állók egy része könnyen elpártol, így például amikor "eljön az idő" és "mozdulni kell", akkor otthon marad vagy a radikálisokra szavaz. Össze kell hát rántani a szavazóbázist, a Fidesz eddigi, ellenzékben mutatott politikája ugyanis többek között erre sem volt jó.



Sok kritika éri a Fideszt érthetetlen, fejetlennek, ad hoc jellegűnek látszó politikája miatt. Csak a kommunikáció hosszú távon nem megoldás semmire. Biztosan volt olyan, akinek szépen és izgalmasan hangzott a Fidesz 72 órás ultimátuma, meg hogy Gyurcsány lemondásáig folytatják a napi beszédeket a Kossuth téren a radikálisok tőszomszédságában, aztán persze mindebből semmi sem lett. A baloldal a térdét csapkodta a röhögéstől, a jobboldali szavazó meg újra arcul csapva érezte magát.

Ez így kevés

Annyi bátorsággal, amennyi a jelenlegi Fideszbe szorult kár a polgári köröket újra izgalmi állapotba hozni, hiszen a továbbiakban ugyanaz várható, mint amit eddig tapasztalhatott az ország lakossága: a cselekvőképtelen ellenzék nem tud mit kezdeni a cselekvőképtelen kormánnyal.

Mindegy ugyanis, hogy a jobboldali szavazó otthon van, vagy éppen sztrájkol/tüntet/tiltakozik (stb.), az elmúlt években már elég sokszor kellett megemésztenie, hogy kedvenc pártjának nem sikerül eredményt elérnie.

Ahelyett, hogy a Fidesz újabb politikai támadásoknak teszi ki magát a polgári körös izmozással, elővehetnének néhány valóban komoly témát, amelyekkel sürgősen kell kezdeni valamit, különben nagy baj lesz (annak idején adtunk tippeket is). Az értelmes kérdések felvetése még a szavazók szemében is pozitívabb lenne, mint egy bizonytalan kimenetelű, egyszer már befuccsolt próbálkozás a polgári körözéssel.