Manapság bizony veszélyeztetett állatfajta az igazi, vérbeli sportriporter. Nem arról van szó, hogy a fiatalok eleve rosszak lennének, attól ugyanis, hogy valaki tapasztalatlan még lehet(ne) jó. Akkor is, ha a régi idők tévézése köszönőviszonyban sincs a maival.

Dumaáradattal fárasztják a nézőt

- Óriásai a különbség - osztotta meg a Hírextrával véleményét Vitray Tamás, a Magyar Televízió legendás személyisége. - A sportközvetítések technikai háttere rengeteget fejlődött az évtizedek során. Egy futballmeccset az én időmben legfeljebb három-négy kamera közvetített, ma pedig egy nagyobb eseményen akár tizennyolc is van. A képi információ tehát most sokkal gazdagabb. Amit ma kiírnak a képernyőre, azt régen a kommentátor dolga volt elmondani. A számítógép és az internet segítségével az információszerzés is ezerszer könnyebbé vált. A lassítással és a többi visszajátszási lehetőséggel sokszorosan többet lát a néző, tehát átalakult a kommentátorok szerepe is - elemezte a helyzetet az egykori sportriporter, s hozzátette, hogy pont ezért a legtöbb fiatal kommentátor dumaáradattal fárasztja le a nézőket.

A jelen egyik legelismertebb és legnépszerűbb kommentátora Hajdú B. István, aki a televízióban közvetített már labdarúgó világbajnoki döntőket, Bajnokok Ligája döntőket és magyar győzelemmel végződő vízilabda olimpiai finálét is. A TV6 és a Magyar Rádió riportere más oldalról közelítette meg a szakma bajait.

- A különböző médiumok elszaporodásával ma már (ha csak a futballról beszélünk) körülbelül a hét-nyolc magyar nyelvű csatornán harmincnál is több sportriporter tevékenykedik. De nem csak a televíziózásban, az újságírás más területein is felhígult a mezőny, mert egész egyszerűen lehetetlenség ennyi "kész" embert leakasztani. Voltak olyanok, akik amikor elkezdték a szakmát az akkori tudásuknál nagyobb feladatot kaptak, és nem bírtak vele megbirkózni - mondta el a Hírextrának a népszerű riporter.

Mielőtt azonban megnéznénk, hogy kik is azok, akik nem igazán tudtak megbirkózni a feladattal, járjuk körül kicsit a "Mitől lesz valaki jó sportriporter?" örökzöld kérdést. Az egyik tapasztalt, a rádiót is megjárt "öreg" televíziós - akit most nem neveznénk meg - erre a kérdésre még évekkel ezelőtt azzal válaszolt, hogy a mostanában egyre-másra a képernyőkön megjelenő embereket nem is lehet kommentátornak, vagy sportriporternek nevezni. Sőt televíziósnak is csak nagy jóindulattal hívhatjuk őket - sértés lenne ez a régiekre nézve.

Kevés az igazi egyéniség

- Az egyéniségnek kellene megkülönböztetnie egyiket a másiktól - ezt Vitray Tamás mondta el a Hírextrának -, mert nagyon hasonlítanak egymásra a mai kommentátorok. Az egyéniségek tudnak a szakmából kitűnni. Ez az egész viszont nem arról szól, hogy vicceket kell mesélni, meg poénkodni egyfolytában, hanem egy olyan sajátos rálátással kell rendelkeznie az adott sporteseményre, amely szívesen hallgatható. Ebbe belefér az is, hogy kritikusabb szemlélete legyen, de az is, hogy belülről nézze a dolgokat. A legfontosabb azonban az, hogy következetes legyen és ne öncélú - festette fel a sportriporterről alkotott saját fogalmát Vitray.

A szakma és a közönség szerint ehhez legközelebb a már említett Hajdú B. István áll, aki elmondta nekünk, hogy kevés az olyan kolléga, akitől lehalkítja a készüléket, de azért akad néhány. - Az szokott felidegesíteni, ha egy kollégáról süt, hogy felkészületlen, vagy ha a magyar nyelvvel áll harcban és a legtöbbször alulmarad - mondta el a topriporter. - Egyébként Faragó Richárdot és Méhes Gábort hallgatom a legszívesebben a kollégák közül. A legfontosabb szempont egyébként, hogy legyen felkészült, képes legyen átadni a mérkőzés hangulatát, és persze az egyéniség is fontos - osztotta meg véleményét a TV6-on rendszeresen a legjobb Bajnokok Ligája mérkőzéseket kommentáló Hajdú B.

A szakma teteje - és az alja

- Csak azokról tudok mondani valamit is, akiket ismerek - ezt már Vitray Tamás mondta el portálunknak. - Aki rendszeresen néz sportközvetítéseket, annak nyilvánvaló, hogy magasan a legjobb Hajdú B. István. A nem labdajátékok tekintetében pedig Szántó Dávid a legtehetségesebb a szememben - folytatta kedvencei sorolását Vitray. - Mindenkinek ugyanakkora esélye volt, persze akadnak, akiket csak "a vérmezőn kiáltottak ki" kommentátorrá, azok viszont olyanok is - mondta visszafogottan a legenda.

Hajdú B. viszont azt emelte ki ezzel kapcsolatban, hogy sajnos a hangulat átadása, a szakmai felkészültség, a sportban való jártasság és az egyéniség nem mindenkiben ötvöződik. - Vannak olyan kollégák, akik az egyikben erősebbek, a másikban meg gyengébbek. De azt le merem szögezni, hogy vannak Magyarországon olyan sportriporterek is, akik bármely más európai országban is kiemelkedő kvalitású kommentátorok lennének - tette még hozzá Vitray kedvence.

Azonban felmerül a kérdés, hogy mitől lehet jó egy kommentátor, ha egy sötét szobában ülve, monitorról kell közvetítenie?

- Az egész mezőny gyengesége az, hogy majdnem mindegyik off-tube, azaz stúdióból egy monitorról közvetít, de erről ők nem igazán tehetnek - mondta Vitray. - Ez a fajta közvetítés is egyfajta bravúr, hiszen lényegében a riporter annyit lát, mint a nézője, mégis többet kell adnia. Egy-kettő közülük egyébként egészen magas fokon műveli ezt - tette még hozzá Vitray.

Akadnak azonban, akik viszont egészen alacsony színvonalon. A Sportklub névvel futó csatornán például akadnak néhányan - kezdve a nézőket állandóan statisztikai bombákkal sanyargató Léderer Ákossal egészen az idiotizmus csúcsát képviselő Horty Gábor nevű jópofáskodó agymenésig. Persze nem csak a Sportklubos gárdát akarjuk mi lehúzni, de ha összehasonlítjuk a többi csatorna alakulatával rájövünk, hogy bizony messze a leggyengébb felhozatal az RTL Klub/Sportklub vonulatáé.

Hogy őket - Vitray Tamás szavaival élve - a vérmezőn kiáltották-e ki nem tudjuk, az azonban biztos, hogy kommentátornak nevezik őket. Mint ahogyan sportriportert ad válaszul még sok olyan tévés is, akiknél rákérdeznek a foglalkozásukra. Kétségtelenül jól hangzik. Kommentál is lelkesen boldog-boldogtalan, attól függetlenül, hogy boldogtalanná néhányuk pont  a nézőket teszi ezzel.

Mi pedig - ha megengedik a kedves olvasók - ez utóbbit tovább nem is kommentálnánk...