"Az ember tragédiája az egyetlen olyan darabunk, amely a nagyvilágban ismert, ehhez hasonló nincs egy sem. A klasszikus magyar drámák közül csak a Tragédia járta be a világszínpadokat" - beszélt Enyedi Sándor az MTI-nek arról, miért egyedülálló a magyar drámairodalomban Madách Imre színműve.

Mint a szerző hozzátette, olyan sok szállóige származik a Tragédiából, hogy némelyekről manapság már nem is mindenki tudja, hogy Madách művéből valók.

Enyedi Sándor elmondása szerint a Tragédiát kis magyar településektől világvárosokig szinte mindenhol bemutatták már, olyan különleges helyszíneken is, mint Csecsenföld, de a világháború után oroszországi hadifogolytáborban is előadták.

"Néha szubjektív dolgok akadályozták a Tragédia előadását, máskor a történelem szólt bele" - jegyezte meg az irodalomtörténész annak kapcsán, hogy a darab történetében sok elmaradt előadás is akad. "1938-ban Grazban már kiküldték a bemutatóra szóló meghívókat, mikor Hitler bevonult Ausztriába. Madách művét gyorsan törölték a műsorból, mivel az egyik színész és a fordító is zsidó származású volt" - említett egy emlékezetes példát a szerző, hozzátéve, hogy Magyarországon egy időben a kommunista párt parancsolta le a színpadról a Tragédiát, ideológiai okokból.

De nem csak a világi hatóságoknak gyűlt meg a bajuk Madách színművével: "előfordult, hogy Brassóban a katolikus klérus akadályozta meg az előadást, máshol viszont papok is részt vettek a színrevitelben" - jegyezte meg Enyedi Sándor.

Mint elmondta, 1918 előtt számos vándorszíntársulat járta az ország kisebb településeit is a Tragédiával, Trianon után azonban ezek száma erősen megfogyatkozott.

A környező államokban gyakran nehézségekbe ütköztek az új bemutatók: az I. világháború háború után Szerbiában betiltották a magyar nyelvű színjátszást, de 1923 és 1925 között Romániában sem engedték előadni a darabot. Erről nagy vita bontakozott ki a román sajtóban, ahol olyan véleményeket is lehetett olvasni, miszerint a magyarok így akarják visszavenni Erdélyt - idézte fel a szerző, mekkora hatást tulajdonítottak egykoron Madách művének.

"Csehszlovákiában szabadabban viszonyultak Madáchhoz, de itt is csak olyan településeken lehetett játszani a Tragédiát, ahol a magyarok számaránya hivatalosan is meghaladta a 20 százalékot" - tette hozzá. "Így fordulhatott elő, hogy Pozsonyban vagy Kassán elő lehetett adni a darabot, Eperjesen vagy Besztercebányán azonban már nem".

Enyedi Sándor elmondta, eddig Németh Antal és Koltai Tamás kötetei vették számba Az ember tragédiájának előadásait 1968-ig, ezek azonban csak a szerzők által legjelentősebbnek tartott bemutatókkal foglalkoztak.

A Tragédia a színpadon szerzőjének beszámolója szerint a legfontosabb forrásanyagnak a korabeli sajtó bizonyult munkája során. "Sok újság azonban elveszett mára, az Országos Széchényi Könyvtárban sem találhatók már meg néha egész évfolyamok" - érzékeltette a nehézségeket.

Enyedi Sándor könyve kronologikus sorrendben gyűjti össze Madách drámájának 1151 teljes és néhány részleges előadását, feltüntetve a színrevitel helyét, idejét, a társulat, valamint lehetőleg a színészek nevét. A szerző minden esetben feltünteti adatainak forrását is.