Kr.e. 5. századból származó római ezüstpénzek (sestertiusok), firenzei forint, velencei dukát, kelta, gall érmék és mellettük a hamisítványok, amelyek a Banca d,Italia szakértője szerint "igazi műremekek, nem egyszerű másolatok, némelyik művészileg szebb az eredetinél".

Pénzhamisítók az idők kezdete óta voltak, és már Augustus császár is megpróbált gátat szabni tevékenységüknek azzal, hogy szabványosította az érméket. Érdekes azonban, hogy a hamisítók olyan nagy figyelemmel kísérték a hivatalos pénzeknél eszközölt változtatásokat, hogy például az Augustus és Constantinus uralma között eltelt háromszáz év alatt a hivatalossal pontosan egyenlően, 40 százalékkal csökkentették a hamis aranypénzek súlyát.

A kiállításon helyet kaptak a "hitellevelek" is, amelyek már a középkorban megjelentek a pénz alternatívájaként. Az első hitelkártya azonban sokkal később, csak 1950-ben került forgalomba, a Diners Club vezette be üzletemberek számára. Olaszországban csak 1958-ban kezdték használni.
Az első pénzkiadó-automatát 1967-ben állította fel London északi részén, Enfieldben a Barclays Bank. A kártyák hamisítása szinte azonnal elkezdődött és a mai napig tart.

A kiállításon fény derül arra, hogy esetenként az állam is hamisított. Az egyik "elkövető" éppen Olaszország volt. A fasiszta hatóságok észrevették, hogy Szomáliában a lakosság nem fogadja el a lírát, ragaszkodik a helyi pénzhez, a schillinghez. Ezért döntés született arról, hogy klónozzák a schillinget, elkészítik a pontos mását, amely azonban mégis olasz. 1935 és 1939 között kb. 20 millió ilyen "igazi" schillinget vertek - olvasható a La Republica olasz napilapban.