A kutya irigy

vizsgálat eredményét az amerikai tudományos akadémia folyóiratában (PNAS) tették közzé.
A kísérlet során egy fedél alatt élő, egymással baráti viszonyban lévő kutyapárokat választottak ki. A velük foglalkozó személynek azon kívül, hogy parancsokat adott nekik, semmiféle kapcsolata nem volt a négylábúakkal. Az utasítások egyszerűek voltak - például: mancsot! -, és a szakember érzelemmentes, monoton hangon ismételte őket.

Az állatoknak először együtt kellett végrehajtaniuk a parancsot. Ezzel még nem is volt semmi baj, ám amikor a sikeres teljesítés után csak az egyikük kapott jutalmat - valamilyen kutyaínyencséget -, a másik pedig nem, az utóbbi magatartásában feltűnő változás következett be. "A dicséretben nem részesülő állat gyakran megtagadta az engedelmességet, vagy csak a parancsszó többszöri elhangzása után volt hajlandó felemelni a lábát" - számolt be a kísérlet vezetője a tapasztaltakról.

Nem ritkán az igazságtalanul mellőzött négylábún stresszes tünetek mutatkoztak, például sűrűn nyalogatta a száját, de megesett, hogy szándékosan tudomást sem vett a "gazdáról".

A méltánytalan bánásmódból fakadó sértett, akár az engedelmesség megtagadásához vezető magatartásnak nyoma sem volt akkor, amikor egyik kutya sem kapott jutalmat vagy az utasítást egymástól függetlenül kellett végrehajtaniuk. Az állatok sokkal együttműködőbbnek mutatkoztak az utóbbi esetekben, nem úgy, mint amikor tapasztalniuk kellett, hogy a másikat megdicsérik, őket pedig nem.

Az igazságérzet hasonló kifejeződését eddig főleg csak a majmoknál figyelték meg.