Indirekt sebek

2004. december 5-én népszavazás volt a kettős állampolgárságról, amely során – a hivatalos adatok szerint a választópolgárok 37,49%-a vett részt. Igennel az összes szavazásra jogosult 18,90 százaléka, nemmel 17,75 százaléka voksolt. A népszavazás akkor lett volna érvényes, ha az egyik válaszlehetőségre az összes választó 25 százaléka plusz egy fő voksol.

Az adatokból arra lehet következtetni, hogy a sikertelenség egyik oka az alacsony részvétel volt, amellett, hogy a kormányzat – érthetetlen módon – a nemek mellett folytatott propagandát. Megkerestünk egy jogászt s a kettős állampolgárságról szóló népszavazás évfordulójának apropóján megkérdeztük, hogy milyen módon oldható fel a szavazási részvételi küszöb és az indirekt döntéshozatal szembenállása.

Magyarázat gyanánt: az indirekt döntéshozatallal kapcsolatban arra célzunk, hogy az otthon maradók kvázi döntenek: magasabb részvételnél – a megosztottság ellenére – érvényes lehetett volna népszavazás (mindez a kormányzat felelősségét nem kisebbíti), így hiába voltak kisebbségben a nemmel szavazók az igennel szavazókhoz képest, mégis az ő akaratuk érvényesülhetett.

Kettő százalékos részvétel

Ez érdekes – kezdte gondolatát Szentpéteri Nagy Richard alkotmányjogász, a Méltányosság Politikaelemző Központ tudományos igazgatója, akit a HírExtra felkért, hogy nyilatkozzon. Elmondta: egy európai parlamenti választás volt Nagy-Britanniában, akkor még a „first past the post” (a legtöbb szavazatot gyűjtő jelölt győz) rendszerben választották a képviselőket, valamikor a nyolcvanas években. Akkor az egyik választókörzetben a választási részvétel 2, azaz kettő százalék volt,s ők döntötték el, hogy ki jut az Európai Parlamentbe. Vannak más rendszerek, ahol például kötelező a választás, például az ausztriai Vorarlbergben aki nem megy el szavazni, pénzbüntetést fizet – mondta a szakértő.

A kérdéssel tehát sokan küzdenek, s igen nehéz a válasz megadása. Szentpéteri további észrevétele szerint a kettős állampolgárságról szóló népszavazáson ugyebár nem azok döntöttek, akiket a dolog érintett, azaz azok a magyarok, akik könnyebben szeretnének állampolgársághoz jutni, hanem azok, akiket szintén érint, de másképpen.

Magyarul a döntésben érintettek egy része közvetlenül kimaradt a döntéshozatalból, ami a helyzetet figyelembe véve természetes, hiszen az elszakított nemzetrészeken élő magyarság nem tartozik a magyarországi jogrendszerbe, így a hazai (jogi) döntéshozatalba közvetlenül nem is tudnak belefolyni.

Részvételi minimum

A jelenlegi szituáció az – mondta az alkotmányjogász, hogy van egy helyzet, amin egy népszavazás változtatni hivatott. Szentpéteri elmondta: ha a minimum részvételi arányt nem éri el a szavazókedv, akkor nem a „nem” győz, hanem a „semmi” győz. Felvetésünkre, miszerint 2004. december 5-én a „nem” és a „semmi” között lényegi különbség nem volt azt válaszolta: ez így van, s valóban furcsa a helyzet.

Kérdésünkre, amely szerint van-e jogi lehetőség feloldani ezt az egymásnak ellentmondani látszó helyzetet, Szentpéteri azt válaszolta: 1997-ben a NATO-ról szóló népszavazás előtt így is lejjebb szállították az érvényességhez szükséges részvételi arányt – addig ugyanis 50% plusz egy fő részvételéhez volt kötve a sikeresség. Elvileg lehetne olyat, hogy aki részt vesz, az dönt és kész – a brit választási rendszer például ilyen. Valami minimum arányt azért mégis illik megszabni – mondta Szentpéteri Nagy Richard.