Egyre több gyilkos ússza meg a büntetést

Az emberölések száma közben megháromszorozódott: 1963-ban 4566 esetet regisztráltak, tavaly pedig már 14.811 gyilkosság történt.

Az egymilliósnál nagyobb városokban a legrosszabb a helyzet: a felderítési ráta 2007-ben 59 százalék volt, vagyis tízből négy gyilkosság elkövetője ismeretlen annak ellenére, hogy a DNS-vizsgálat és a bűnügyi helyszínelős tévésorozatokból ismert többi fogás mind-mind rutineljárásnak számít.

Szakértők szerint a visszaesés legfőbb oka a kábítószer-kereskedelemmel és a bandaháborúkkal összefüggő emberölések arányának emelkedése. Ezek jellemzően nem személyes indítékból elkövetett bűncselekmények, tettes és áldozat általában nem is ismeri egymást, a nyomozók dolga ezért sokkal nehezebb, mint a családon vagy nagyobb közösségen belül elkövetett gyilkosságok esetében.

Az úgynevezett döglött ügyek (cold cases), azaz felderítetlen esetek megoldásához ráadásul egyre kevesebb a forrás; a szövetségi költségvetésből tavaly negyven százalékkal kevesebb jutott erre, mint 2005-ben, pedig a döglött ügyek feltárása az idő múlásával egyre nehezebb, mert halványulnak az emlékek és kihalnak a szemtanúk.

A kriminalisztikai technológia új eredményei nem csodaszerek - mondta James Adlock, a Connecticut állambeli New Haven Egyetem bűnügyi szakértője. Adlock kutatásai szerint a digitális ujjlenyomat-elemzés, a DNS-vizsgálat, a high-tech ballisztikai eljárások vagy más fizikai bizonyítékok alapján csak az esetek 30 százalékát sikerül lezárni, túlnyomórészt tehát továbbra is a tanúvallomás a perdöntő. A szemtanúkat viszont egyre nehezebb megtalálni és szóra bírni, hiszen a félelem miatt sokan inkább rejtőzködnek, és a sírig őrzik, amit tudnak a gengszterháborúk áldozatainak haláláról.