Megoldás a szlovák-magyar problémára

A két ország és a két nép közötti vitás kérdések okairól és a megoldási lehetőségekről szlovák és magyar szakértők részvételével megtartott tanácskozáson Hamberger Judit, a Magyar Külügyi Intézet tudományos főmunkatársa javasolta a közös civil intézet vagy alapítvány létrehozását. Felvetésével többen nem értettek egyet és inkább a már működő fórumokat javasolták a szakmai majd a szélesebb körű, társadalmi párbeszéd és vita színteréül.

Abban egyetértés mutatkozott, hogy csak hosszan tartó párbeszéddel lehet a szlovák-magyar konfliktusra megoldást találni a területét féltő Szlovákia és az ottani magyarok beolvasztásától tartó Magyarország között.

Hamberger Judit szerint a szlovák nemzeti identitás építése "pubertás korát éli", és XIX. és XX. századi alapokra épül, követve például azt az önmeghatározást, hogy szlovák az, aki nem magyar. A magyarokkal szembeni bizalmatlanság mélyen beépült a szlovák öntudatba. Szlovákia késői, 1993-as függetlenné válása pedig a XIX. századi, 1945-ig tartó magyar nemesi politika bűne is, mert az tagadta a szlovák nemzet létezését - hasonlóan a cseh felfogáshoz. Éppen ezeket a cseh és magyar mintákat követik a szlovákok - mutatott rá Hamberger Judit -, amikor a szlovákiai magyarok beolvasztására törekednek, például az utóbbi hónapokban sokszor vitatott szlovákiai magyar tankönyvek helységnév használatának korlátozásával.

A magyar-szlovák viszonyról az idén mind a két nyelven Meghasadt múlt címmel összefoglaló könyvet szerkesztő Kollai István, a Budapesti Corvinus Egyetem PhD-hallgatója az ellentétek okairól szólva a szlovákiai történelem tankönyvekben tükröződő történelmi öntudat változásait mutatta be. A mai tankönyvek a mai Szlovákia területének történetével foglalkoznak.

Ez akkor okoz gondot, ha a könyvek olvasóiban az tudatosul, hogy a mai Szlovákia határai "természetesek" és nem alkufolyamat részeként jöttek létre. A trianoni békeszerződés például nincs benne a szlovák történelmi öntudatban, nem szokták megemlíteni. Olyan magyarázattal is lehet találkozni a tankönyvekben, hogy a két nemzet közötti határ megvonása a Duna mindkét oldalán etnikailag vegyes területen történt.

Kollai István hangsúlyozta, hogy a magyar közvélemény sem a XIX. század második felének elmagyarosító politikájával, sem a szlovákok számára más, sérelmes eseményekkel nincs tisztában, miközben ezeket az eseményekkel a szlovák könyvek hangsúlyosan foglalkoznak.
Tomás Strázay, a Szlovák Külpolitikai Társaság tudományos főmunkatársa hangsúlyozta, hogy a két fél más-más eszközökkel javítaná a szlovák-magyar viszonyt. Amíg a szlovákok a jövőbeli együttműködést tekintik célnak, addig a magyarok számára a múlt is nagyon fontos. Szerinte a két ország között kötött dokumentumok jó alapot jelentenek, például az 1995-96-ban megalkotott szlovák-magyar alapszerződést kell megvitatni és értelmezni egyes pontjait.

Halász Iván, a Corvinus Egyetem és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatója a két nép párhuzamos nemzetépítéséről szólva elmondta, hogy Közép-Európa egyetlen nagyobb nemzeti kisebbséggel bíró országa éppen Szlovákia. Szerinte Magyarországnak és Szlovákiának hasonlóak az alapvető külpolitikai céljai, ezért külön lehetne választani a kétoldalú vitákat és a közös külpolitikai érdekekben való együttműködést.