A "pásztorórák" 60 százalékban munkahelyeken folyik, főként ebédidőben, fél egy és fél három között. A legingatagabb kor a férfiaknál a 40-50 közötti életkor - írja a La Repubblica.

Messze van az az idő, amikor a házasságtörés bűncselekménynek minősült, és akkor is csak akkor, ha a nő követte el. Az asszony egy évi börtönt kaphatott, ha a férj ezért bírósághoz fordult. 1968 decemberében szűnt meg ez a diszkrimináció, mint alkotmányellenes törvény, mivel az olasz alkotmány rögzíti a házastársak erkölcsi és jogi egyenlőségét.

Ugyanakkor a jogászok rámutatnak arra, hogy az államnak garantálnia kell a családok egységét, de szankciók híján nincs jogi eszköz ennek gyakorlati biztosítására.

A házasságtörés napjainkra már annyira banalizálódott, hogy "kiruccanásnak" nevezik és nagyon elnézőn, sőt, szimpátiával néznek az emberek a félrelépőre, főleg, ha az férfi. A kettős mérce így ma is működik.

Olaszországban a házasságtörés nem fő válási ok. A válások főként "az összeférhetetlen tulajdonságok miatt" következnek be.

Ma a házasságtörés "light" időszakát éljük. A kalandok könnyebbek, rövidebbek, nincs bennük elkötelezettség. A házastársak könnyebben bonyolódnak kis melléktörténetekbe - mondják a szexológusok, akik a félrelépést egyfajta antidepresszánsnak is tekintik az együttélés rutinjával szemben.

Olyan szakember is akad, aki szerint a terápiás házasságtörés jót tesz a párkapcsolat harmóniájának. Ebben a légkörben nem lehet csodálkozni azon, hogy tíz házasságtörőből csak egy érzi magát bűnösnek és tízből nyolcan jól érzik magukat ebben a szerepben.

A folyamatot segítik az új technológiák. Az interneten hemzsegnek a házasságtörési útmutatók, a kínálatok, ahol a félrelépni kívánó kiválaszthatja magának a partnert, de még a kapcsolat időtartamát is, nem beszélve azokról a portálokról, amelyek mindenféle agyafúrt alibit is készek biztosítani számára.