"Hevesi Tamás személyében megtaláltuk azt az edzőt, aki méltó lehet arra, hogy hamarosan Simon Tibor, Mészöly Géza, Urbán Flórián és Aczél Zoltán utódjaként említsék" – hirdeti büszkén a Rákospalotai EAC honlapja. A Soproni Ligában tizenhatodik, azaz tökutolsó labdarúgó klub vezetősége tényleg komolyan gondolta, hogy az eddig csak női focistákkal dolgozó, ámde UEFA pro-licenccel rendelkező zenész-edzőt nevezzék ki trénernek. Képzeljük csak el, amikor majd januárban a hólepte palotai edzőpályán az agyontapasztalt Lisztes Krisztiánnak magyarázza nagy lelkesen az újdonsült mester, hogy mit vár el tőle a pályán.

Bent kéne maradni

Mindent megteszek, hogy én legyek az első, hisz a fődíj egy… egy… szóval mi is a REAC célja a szezonban? Ha már egyszer az biztos: az utolsó helyről elég nehéz lesz megnyerni azt a csíkos napernyőt.

- Január 5-én kezdjük a felkészülést, új játékosokkal kiegészülve összeállhat egy masszív keret, melynek nem lehet más a célja, mint a bennmaradás – jelentette ki ambiciózusan a sárga-kék klub új vezetőedzője, Hevesi Tamás. – A realitás talaján maradva azonban nem lehet kijelenteni, hogy a kitűzött cél a bennmaradás, hiszen a tíz pontos hátrány elég sok. De nem lennék én az edző és a játékosok sem lennének profik itt a REAC-nál, ha nem a bennmaradás lenne az igazi célunk. Nem a csodában kell hinni, hanem az elvégzett munka mennyiségében és minőségében – osztotta meg edzői ars poeticáját a tapasztalatlan szakvezető a Hírextrával.

Hevesire ugyanis lehet mondani, hogy jó zenész, azt is, hogy lelkes edző, de a tapasztalat más tészta. Ugyan dolgozott már a Ferencvárossal is Hevesi, de csak a női csapattal. Sőt, a női fradisták vezetéséről ezután sem mond le, mondjuk úgy: az megmarad neki hobbiként.

"Kiesett a toll a kezemből"

A profi futball viszont egészen más hozzáállást igényel a zenész-edzőtől. - Tudjuk, és tudja Hevesi Tamás is: lesznek majd olyanok, akik kritizálnak, értetlenkednek, olcsó poénokkal szórakoznak, mi mégis biztosak vagyunk benne, hogy a lehető legjobb döntést hoztuk – mondják a REAC-nál. - Hisszük, hogy a REAC-nak, de az egész magyar labdarúgásnak a szakmai felkészültségen túl elsősorban a futball iránti alázatra, szenvedélyre, mérhetetlen sok munkára és a siker iránti elkötelezettségre van szüksége - Hevesi Tamás az a fiatal edző, aki mindezt nem csak így gondolja, hanem a hétköznapokon meg is fogja tudni valósítani – most még így áradoznak a rákospalotai klub vezetői. Csak nehogy néhány hónap múlva megbánja Hevesi, hogy szerepet vállalt a bűzös-koszos magyar fociban. Most azonban még – érthetően – optimista a jövőt illetően. „Képbe kerülésének” történetét is nagy mosollyal a szája szegletében mesélte el a Hírextrának.

- Amikor fölhívott Kutasi Róbert klubigazgató éppen edzéstervet írtam és kiesett a toll a kezemből – vázolta a szituációt az újdonsült profi futballszakember. - Derült égből villámcsapásként ért a megkeresés, Kutasi ugyanis közölte, hogy én is a jelöltek között vagyok. Ezután leültünk egy kávézóban egy rövid beszélgetésre, amiből végül négyórás eszmecsere lett. Persze közben még másokkal is tárgyaltak, de aztán újra csörgött a telefonom és azt mondták: „Tamás, azt gondoljuk, hogy az esélyesek között vagy, sőt te vagy az egyik fő jelöltünk és szeretnénk, ha az elnök úrnál is tiszteletedet tennéd”. Fölmentünk, és egy szintén jó hangulatú beszélgetés következett – mesélte tovább becserkészésének sztoriját.

– Tegnapelőtt pedig már közölték is velem, hogy végül rám gondoltak. Tapogatózásként minden játékossal elbeszélgettem már egyenként, mert kíváncsi voltam rájuk, mint játékosokra. Beszélgettünk például arról, hogy hogyan érzik magukat a REAC-ban – lebbentette le a fátylat első edzői intézkedéséről Hevesi.

Beválik vagy eltűnik?

Persze az alapkérdés inkább az, hogy Hevesi hogy érzi magát a tökutolsó helyen szerénykedő gárdánál. Elárulta: persze, hogy jól. Várjuk azonban ki a végét: ha majd Hevesi is szembesül a magyar profi futball rákfenéivel, a pénz erejével és az állandó feszültséggel – vajon hogyan fogja földolgozni mindezt az újonc tréner?

S vajon akkor is tovább szól majd a nóta, mert ugye „ezt nem egy fél idényen át kell játszani”…