A karácsonyi teríték Magyarországon számos ősi hiedelemmel függ össze. A mai napig ezek határozzák meg az ünnepi fogásokat. (Régen nemcsak a fogások voltak lényegesek: még az asztal díszítése is bizonyos koreográfia szerint zajlott.) A katolikus területeken terjedt el, hogy a karácsonyi asztalra szénát helyeztek. Az asztal sarkaira pedig fésűt, kaszakövet vagy kést tettek, amit asztalkendővel terítettek le.

Más tájakon a különféle terményeket – zabot, búzát, kukoricát – szakajtóba tették. Sok helyen erre rákerült még a lószerszám is, majd az egészet az ünnepi asztal alá helyezték el. Ma ezek furcsának tűnhetnek – a városi létben pedig nyilvánvalóan megvalósíthatatlanok – ám régen a karácsony áldó hatása miatt elengedhetetlenek voltak.

A kis Jézusnak is jusson

A régiek úgy gondolták, akkor lehet a következő év termékeny, a család akkor élhet majd bőségben, ha karácsony éjjelén a házhoz látogató angyalok, halottak és a kis Jézus szállást és ennivalót talál. Fontos hagyomány volt, az ünnepi asztal leszedésekor, hogy a szalmát és a szénát a beteg állatok kapták, a magokat pedig a baromfiknak szórták, hogy jó tojók legyenek.

A karácsonyi asztalról és asztal alól előkerülő gazdasági eszközöknek és szerszámoknak is varázserőt tulajdonítottak: azok a hagyomány szerint így hatékonyabban működtek a következő évben.

Magyarországon a karácsony esti vacsorának külön érdekessége, hogy a böjtös ételek és a gazdag, sokfogásos étrend jól megférnek egymás mellett. Ez a sajátos kettősség abból adódik, hogy míg a reformáció és a puritanizmus le nem hűtötte a kedélyeket, a meghitt öröm ünnepe inkább a mértéktelen evés-ivás és a zabolátlan jókedv ünnepe volt.

Egy egyik legjellegzetesebb, mind a mai napig meghatározó ünnepi étel a bab és a lencse. Ezek a hiedelem szerint a jövő évet képesek befolyásolni: apró szemeik a bőséget és a gazdagságot szimbolizálják.

Mák a jó házasságért

Elődeink a babból vagy aszalt gyümölcsből készült leves után mákos vagy diós gubát, nudlit illetve kalácsot fogyasztottak. A mák egyrészt bőséget és termékenységet másrészt jó házasságot jelent. Harmadik jelentése szerint a mák szemeit a rontó szándékú ellenségnek egyenként kell fölszedegetnie ahhoz, hogy bármivel is árthasson. A mák, mint étek a magyar háztartások ünnepi asztalának elengedhetetlen része. Főként bejgliként, de sok helyen mákos tésztaként kerül az asztalra.

A karácsonyi jóslás elmaradhatatlan kelléke volt egykor az alma és a dió. Ha az asztal körül ülök közül valakinek férges alma vagy dió jutott, arról azt tartották, hogy a következő évben megbetegszik, sőt meg is hal. Ezt elkerülendő, az ünnepi asztalra mindig a legszebb almákat és diókat válogatták ki a háziasszonyok: ezek egyfajta egészség megőrző varázsszernek számítottak. Sok helyen szép piros almáról ivott (a pohárba, vályúba helyezték) az ember és az állat is, hogy egészséges maradjon.

Az egyik legszebb szokásunk – mely mára újra kezd elterjedni - hogy a karácsonyi asztalnál a családfő annyi részre szel egy egészséges piros almát, ahány tagja van a családnak. A hiedelem szerint így a család együtt maradt, még odaát a mennyországban is.