Mr. Cash, a világ egyik leggazdagabb embere nagyon unatkozott. Nehezen tudott annyi pénzt elkölteni, hogy annak többszöröse pár perc múlva be nem folyt volna, az értelmetlen költekezésnek mindig is ellene volt és a világ minden exkluzív szolgáltatását kipróbálta már. De most valami mást akart.

Hirtelen ötlettől hajtva felkapta telefonját, és vad tárcsázásba kezdett. „Azok az emberek, akik a világ szörnyűségeit csinálják, biztosan nem unatkoznak. És mivel nem kerülnek rács mögé, elég pénzzel biztosan én is meg tudom tenni ugyanezt.”

Iskolai vérengzések

A gondolatot tett követte. Legelőször egyetemista ruhába érkezett a Californiai Egyetem központi épületéhez. Két kezében egy-egy gépfegyver, hátitáskájában pisztolyok, puska, és pár gránát a biztonság kedvéért. Épp három csinos, húszas éveiben járó diáklány sétált ki az épületből, jókedvűen beszélgetve Obama leendő hőstetteiről. Az első fel sem tudta fogni mi történik: a 9 mm-es golyó hamarabb elérte agyát, mint a veszélyt jelző gondolatok. A második már gyönyörű hangján próbált kiáltani - valószínűleg szép énekes karrier állhatott volna előtte - de hamar átváltott csúf hörgésbe, amint néhány golyó darabokra szabdalta a tüdejét. A harmadik lányt pár másodperc múlva hatalmas, véres masszává változott, ugyanis több mint harminc golyót kapott. Mr. Cash kezdett belejönni.

A portás agyveleje beterítette bódéját - idő közben pistoly kellet váltani -, az ügyelő tanár mindig ferde szemüvegén pedig egy Magnum golyója által ütött lyuk díszelgett. Sikolyok, halálhörgés, golyók csattanása húsba és csempébe. Vér, adrenalin, és Mr. Cash izzadsága töltötte be az épületet. 119 diák és 17 tanár életének filmje zárult le, mire Mr. Cash kifogyott a munícióból, és tovább állt. Maga mögött csak testi és lelki roncsokat hagyott, no meg a nagy kérdést: MIÉRT?

Értelmetlen mészárlás

A következő helyszín indai lett, az egykori Bombay. A lehető legmodernebb katonai védőmellény, egy ak-47-es több tárral és pár gránát - ezek alkották az "expedíció" felszerelését. A fekete, sötétített limuzin egy forgalmas piac környékén lassított. Mr. Cash kinyitotta az ajtót, és válogatás nélkül tüzelni kezdett. Nem érdekelte kit talál el - helyi gyümölcskofákat, a nászútját töltő svájci párt vagy a hétéves, mindig mosolygós Nelsonkát - csak tüzelt, és nézte a birkaként szétreppenő tömeget. Az ő munkájának keze-nyomát.

Kifelé menet egy ötcsillagos szálloda halljában néztek még be - abba, amelyikben még anno egy portás csúnyán nézett Mr. Cashra. Kirobbanó örömet okozott az érkezése beharangozása okán bedobott három gránát: az emberek több felé ugrottak, mint amennyien voltak. A Kalasnyikov újabb áldozatokat szedett - próbálta a hozzá hasonló hülye turistákat célba venni - de túszejtésre már nem maradt idő, várta a Pakisztánba menő gépe.

Öngyilkos robbantók

Mindössze százötven dollárba került az ember és a robbanóanyag és még tizenötezerbe az a készülék, amivel valamennyire átélhette az élményt. Az öregedő, éhhalál közelében lebegő férfi szemében fanatikus elhatározás csillogott (bár elindulása előtt némi bizonytalanság merült fel benne, de a helyi sejt gyorsan meggyőzte, hogy Allah mellett a paradicsomban lesz, és a családja is megkapja legalább a pénz felét).

Így hát eltökélten sétált végig az utcán, megkeresve a piac legforgalmasabb helyét, majd egy kétségbeesett üvöltés után megnyomta a gombot. A testére erősített halálos kémiai egyveleg ijesztő rendet vágott az eddig kaotikus piactéren: tízméteres körzetben mindenki hirtelen lebarnult és elfeküdt, a standok pedig a levegőbe költöztek, majd szétszéledtek. A merénylő egyik keze épen maradva repült a jóval távolabb lévő frissen sült cipók közé, és talán épp azt markolta meg, amit a fia holnap megvesz a hőstette által keresett pénzből.

Afrika

Innen Görögországba érkezett, de boltok és a rendőrök szétverése nem okozott akkora élvezetet. Aztán a fekete kontinens felé vette az útját, ahol először olajtankereket akart rabolni gumicsónakkal, de végül a törzsi háborúk mellett döntött. Már az első nap megtetszett neki.

A bozótvágóval való vérengzés után különböző játékok következtek. Például egy terhes nőt úgy kellett karóba húzni, hogy a fa magzaton is keresztülmenjen. Vagy fogadni lehetett, hogy melyik féllábú (nem sokkal ezelőtt amputált) fogoly jut a legtovább az őserdőben. Mind nagyon tetszett Mr. Cashnek.

A nap végén feltálalt drog, az élve pirított emberhús és az alig megrontott nyolcéves kislányban való élvezkedés pedig egyenesen megkoronázta a napot. Mr. Cash elégedett volt. Úgy aludt el, hogy élete egyik legszebb "hetét" töltötte el, és még a pénzt se sajnálta érte. Elvégre egy ember életének elvétele megfizethetetlen.

Komment

Felzaklatták a leírtak? Mereven ellenzi és elutasítja az itt képernyőre vetített brutalitást? Nem kellene ilyeneket írnom? Nagyon helyes, ugyanis pont ez volt a célom, vagyis felhívni a figyelmet: ha elutasítja, akkor tegyen ellene. Sajnos jelen világunkban annyira elterjedt a szörnyű dolgok médiafogásszerű alkalmazása és emiatt az emberek annyira hozzászoktak, hogy már fel sem figyelnek a világ szörnyűségeire. Pedig ha meghallanák a terror által elesettek igazi hangját, akkor talán tennének is valamit. Talán.

Szóval, ha nem tetszett, amit itt leírtam - pedig a valóság az még rondább - és ön nem csak az a szájtátós típus, akkor álljon fel és tegyen valamit. Akármit! Csak mozduljon meg!