Választások 2010

„Aki választásokat akar nyerni, az elveszíti Magyarországot” - fogalmazott a miniszterelnök, és teljesen igaza is van, még ha nem szó szerint is. Ugyanis már az előző választásokban háromszor annyi fa végezte óriásplakátként, mint négy évvel azelőtt, és a törvényben szabályozott, ám egyik párt által sem betartott választási kampánypénzek mértéke is hatalmas mértékben emelkedett - ami a válság korában igazi luxus lenne, már ha a világ és politikusaink 2010-ben is követik ezt a tendenciát, és semmi jele annak, hogy ne ezt tennék.

Ráadásul nem csak a pártkasszák és kapcsolataik öntik majd ekkor a pénzt, hanem a választók meghülyítését, és lekenyerezést szolgáló intézkedések és ígérgetések is ekkor érik el csúcspontjukat, ami teljességgel az ország érdekei ellen szólnak - ám általában mégis ezektől függ a választások sikere. Így érthető, hogy aki ilyen eszközökkel megnyeri a választásokat, az Magyarországot sodorja még nagyobb szarba, és így elveszejti azt. Jó kérdés még, hogy maga az MSZP megérti-e ezt 2010-re, vagy követi a trendeket és beszáll az „én többet ígérek, mint te” hazugságversenybe.

A kormányfő veszekedés helyett egyezségeket, napi ügyek helyett távlatos változások elindítását, világgazdasági válságkezelés mellett hosszú távú - a következő 6-8 évre szóló - társadalmi-gazdasági megállapodást szorgalmaz, de hozzáteszi, hogy egy „ilyen megállapodás létrejöttéhez nagyon komoly eltökéltségre és kompromisszumkészségre van szükség” - ami eddigi tapasztalatok alapján nyilvánvalóan hiányzik mind a politikai elitből, mind a társadalomból.

Maga a „horizont következő évtized második felére való áthelyezése” - a miniszterelnök szavaival élve - azért nem könnyű, mert a politikusoktól a választókig, az üzleti élet számos szereplőjétől más területek képviselőiig mintha a többség hozzászokott volna a rövid távú gondolkodáshoz és a gyors, azonnali haszon reményéhez - véleményezi Gyurcsány. Igaza is van, főleg ha a mostanában divatos ingatlan-mutyikat, valamint a szinte kizárólag négy évre berendezkedő pártokat és tisztségviselőket nézzük. Persze Kis Átlagpolgár Béla sem azt fogja nézni, hogy mi lesz jó az unokájának, hanem hogy lesz-e jövőre fedél a feje felett, ami újabb probléma a kormányfő elgondolása szempontjából.

A bűvös szó: reform

A kormányfő újabb reformok ígéretét lebegtette meg, ám ezúttal úgy, hogy „ne kérjenek olyan tempót és áldozatot az emberektől, amit nem tudnak követni, elfogadni.” Ez a magyar társadalom maradiságát és felfogóképességét tekintve körülbelül olyan lassú lesz, mint a harmadik világ felzárkózása az első kettőhöz. Szlovákia például keményen reformált, és meglett az eredménye: gazdasága a válság ellenére sem hullik darabokra, bevezették az eurót, és a nép sem hőbörög már, mert látják a megszorítások eredményét. Tőlünk persze ilyet hiába várni.

„Belátásra, megértésre van szükség. Reformpolitikára, de nem sokkterápiára, mert ez utóbbit nem fogadják el az emberek, inkább szembefordulnak még a legjobb szándékokkal is. Méltányosságra mind a két oldalon". A kormányfő eszmeiségét idézve leginkább az utolsó mondaton lehet fennakadni. Ugyanis a Fidesz az előző reformoknál (a vizitdíjnál) még annyi méltányosságot sem adott politikai ellenfelének, amennyi az alkotmány szerint járt volna, vagyis hogy pénzügyi kérdésben nem kérdezzük meg a népet. Mert ha bármilyen ügyben azt kérdezik, akarnak-e fizetni, akkor ők azt válaszolják, hogy nem (adórendszer se lenne, ha rajtuk múlna, de az útépítést elvárnák). Nem, a Fidesz talált egy kiskaput és képen vágta a méltányosságot, az alkotmánnyal egyetemben.

Reformpéldaként említette az önkormányzati reformot, a kisebb parlamentet, a választójogi kérdéseket, a pártfinanszírozás átalakítását és a korrupció visszaszorítását. Adóreform ügyben a munkára rakódó terhek csökkenését, és a vagyonra, illetve a fogyasztásra rakodó terhek növekedését hozta szóba, míg nyugdíjreform terén a széleskörű szakmai és politikai vitát pedzegette, ám az egészségügyben nem tervez újabb reformlépéseket. "Ez elég színes étlap, valamennyi kérdésben nem lehet áttörést elérni, de jó néhány ügyben lehet érdemi előrehaladást tenni".

A reformok legfőbb akadályának elsősorban a bátortalanságot, a változásoktól való félelmet, és azt a tényt nevezte, hogy az emberek nem tudják, nem értik miért van szükség reformokra. Megemlíti még azt is, hogy sokak szerint "a reform nagy rohanás rövid idő alatt", bár mások szerint a reformok nem mehetnek végbe erős kormány-fellépés nélkül, ami hazánkban határozottan hiányzik. "Az egyik legnagyobb kockázat, hogy úgy szakad szét az ország, hogy mindenkinek van valamekkora igazsága, de mindenki bezáródik a saját maga térfelére" - zárta beszédét.