Már a bejáratnál érződött, hogy valami nagy dolog van készülőben: fél órát kellett várni, hogy elfogyjon a sor és be lehessen jutni a Wigwamba, a koncert helyszínére. Teltházas bulira hangolódhatott a közönség, amin Zeffer András is elcsodálkozott, amikor színpadra lépett a Rock Band színeiben. Húzós műsorral készültek, jó hangulatot teremtettek.

Aztán átvezetésként felcsendült a Metálmánia, majd jött Kékesi Bajnok László a Simli show című számmal és kezdetét vette az év utolsó rock-időutazása. A következő számra érkezett Vikidál Gyula, majd Rudán Joe, Rocktóber, Piros metál zöld és régi és újabb klasszikusok. Gyula egyébként tüdőgyulladással énekelte végig nemcsak ezt a bulit, de a megelőző kettőt is, becsületére váljék, hogy vállalta. Joenak pedig még másnapra ott volt egy Pokolgép koncert, ami azt jelenti hogy négy nap egymás után kellett helyt állnia. Ennek ellenére hiba nélkül csinálta végig.. Jól szólt a motyó, a közönség nagyon élvezte amit látott és hallott. Külön blokkot szenteltek az új lemez dalainak. Ahhoz képest, hogy a koncert előtt két héttel jelent meg az Ez a mánia című korong, Zefi bejelentette, hogy kapuban az aranylemez, sőt a közönség elég nagy része együtt énekelte, dúdolta az új nótákat.

A közönség és Tunyó

Felcsendült a Honfoglalás első és utolsó tétele, Joe elénekelte a csak az ő nevéhez köthető Mobil balladát, a Babba Máriát. A koncert utolsó negyedére jutottak az igazi nagyágyúk, a Kétforintos dal, a Miskolc, az Utolsó cigaretta, melyekre már a nagypapa korú rajongók is megmozdultak. Érdekes volt látni, hogy az egész fiataltól az ősz hajú rockerig több generáció tagjai is eljöttek megnézni a bandát. Voltak akik egyedül, vagy barátokkal és voltak olyanok is akik hozták az egész családot feleségestül, gyerekestül, esetleg unokástul.



A koncert végére maradt, katarzisként hatott, amikor Tunyóra emlékezett a banda. Ez az együttes nem létezhet Tunyó nélkül, de nem is akar, soha nem fognak megfeledkezni róla. Örökös tagja ő az együttesnek, mindenki lelkében ott él: legyen zenészkolléga, vagy rajongó. Felcsendült az új album utolsó száma egy billentyűvel és a három énekhanggal. A meghatottságot már ekkor tapintani lehetett, de amikor a magasból leereszkedő kivetítőn megjelentek Tunyó képei és elkezdődött a Menj tovább, akkor a közönség egy emberként énekelt Tunyóval. Lengtek az öngyújtók, volt aki megkönnyezte ezt a számot. A végén rockkoncerten ritkán látható dolog történt: fütty és kiabálás nélküli „spontán vastaps” alakult ki.

Jelen, jövő

Ez a koncert az eddig esetleg kétkedők számára is végérvényesen bebizonyította, hogy van igény a színvonalas rockzenére ma Magyarországon. Jóllehet az énekesek nem 24 évesek, a zenészek nem derékfájósak, a mikrofon nem serceg a bajuszszőrtől és nincs tapsgép sem.

Mikor a banda levonult a színről a mikrofonokból dübörgött a The show must go on..menni kell tovább, ahogy Tunyó is énekelte és ahogy a közönség is szeretné. Már meg is van az újabb budapesti nagyszabású koncert dátuma: április 30-a Pecsa. Ott leszünk.