A földrajz vagy a töri lecó kényszerítette őket újra padokba? Ha a földrajz, akkor nagyon jól kellett volna tudniuk, hogy Gáza nem csupán utca és város, ha annyira borzasztóan fontos házilag összehargerolt aknákkal lőni a Közel-Kelet katonai szuperhatalmát, akkor menjenek ki a rétre és óvodától-iskolától távol lövessék magukat cafattá. Ha a történelmet, akkor viszont azzal kellett volna tisztában lenni, hogy a trükk már a 2. libanoni háború alatt sem jött be. A Hesbollah kollégák Kánánál szintén úgy gondolták, hogy a többemeletes lakóépület menekültekkel „kipárnázott” idilljéből addig lehet rakétákat eregetni, amíg csak az izraeli katona el nem fogy.

Életösztön

A terroristáknál talán senki sincs jobban tisztában azzal, hogy a doktrínának kész válaszai vannak a hasonló esetekre. Mindennek az alapja, a civil lakosságtól minimális szinten elvárható belátási képesség: „Háborúban ha lőnek, odébb megyünk mert a tüzet viszonozni fogják”. Ez még csak nem is az ellenséggel való együttműködés esete, csupán a családjáért vagy saját életéért felelős egyén veleszületett életösztöne. A katonai vezetés ebből kifolyólag - a tőle elvárható körültekintéssel - a válaszlépés mellett dönthet még akkor is, ha a gerilla-logikából fakadóan minden katonai objektum egyben civil objektum is. A jelentős média érdekeltséggel bíró terrorista számára nincs is nagyobb siker annál, ha gyermekvérrel mocskolhatja be az izraeli uniformist. Utólag senkit nem érdekel már, hogy ki bújt ki mögé, a nemzetközi semlegességet élvező és ártatlanokkal teli épület szétlövettetése sok mártírnál többet ér.

Halálösztön

A gázai civilek vagy túszok, vagy az általuk megválasztott és támogatott hősi vezetés úgy bújt a hátuk mögé, hogy azt maguk sem vették észre. 2008 márciusában egy Hámász parlamenti beszéd a palesztin kultúrát büszkén nevezte „halálkeresőnek”. Az Al-Aqsa televízió által közvetített Fathi Hammad így nyilatkozott a gyermekek, nők és idősek civilpajzsként való kihasználásáról: „Isten ellenségei nem tudják, hogy a palesztin népnek fejlett módszerei vannak a halállal vagy a halál keresésével kapcsolatban. (…) A palesztin nép számára a halál iparrá változott, amiben a nők éppúgy kiemelkednek, mint mindenki, aki ezen a darab földön él. Része ennek az öreg, a mudzsahedin de még a gyermek is.” Ez az a bátor ellenállás, amivel a Hámász az izraeli háborús gépezetet próbálgatja. „Úgy kívánjuk mi a halált, ahogy ti kívánjátok az életet” – kiáltja Hammad a „cionista agresszor” felé.

A hagyomány

A civilpajzs egy katonai-politikai terminus, mely alatt a katonai célpontok környezetébe, elrettentési céllal telepített civil jelenlétet értünk. Mindezt az a reménység kíséri, hogy az ellenség nem fog tüzet nyitni, ám ha mégis megteszi, az esetnek izmos propaganda értéke lesz. A visszataszító technika alkalmazása minden olyan állam számára tiltott, melyek tagjai a Negyedik Genovai Egyezménynek. A második világháborúban a SS a nagyobb német városokat úgy akarta a porig bombázástól megmenteni, hogy beléjük amerikai és brit katonákkal feltöltött fogolytáborokat telepített. A civilpajzs történetének legnagyobb neve Szaddam Husszein volt, aki az öbölháború során nyugati állampolgárok nagy tömegét tartotta túszként, nehogy az érintett államok a konfliktusba való belépés mellett döntsenek. A 2006-os libanoni háborúban egy ausztrál tudósító, Chris Link cikkek és fényképek tömkelegével tanúsította, hogy a Hesbollah libanoni civilekkel környezi rakétaállásait, később itt is maga az ENSZ cáfolta az értesüléseket saját megfigyelőire hivatkozva. A tálib erők 2006 és 2007 során szintén gyerekeket és nőket alkalmazott védelemként a brit csapatok támadásai ellen. Pakisztánban a 2007-es Lal Masjid ostromkor az iszlám militánsok fiatal lányokat használtak pajzsként az ellenséges tűzben.

Az öntudatos pajzs

2006-ban a beit hanouni mecsetbe menekülő Hámász fegyveresek segítségére a pillanatokon belül összesereglő helyi lakosság nőtagjai siettek egy rádiófelhívás következtében. Ugyanebben a hónapban Mohammed Weil Baroud palesztin vezetőt figyelmeztette az Izraeli Légierő, hogy hagyja el a házát, mert az katonai műveletek célpontjává vált. Baroud-ot közvetlen felelősség terhelte több kasszám rakétával végrehajtott támadásért. A háza köré gyűlt nagyszámú civil lakosság miatt Izrael soha nem hajtotta végre a műveletet., a lefújt akció után egy másik palesztin vezető így nyilatkozott: „Győztünk! Mától kezdve élőlánccal veszünk körbe minden egyes épületet, melyet a lerombolás veszélye fenyeget”…

Amikor a Hámász ártatlan nők, gyerekeket és idős emberek életét adja nemzetközi bűnözőkért cserébe, az már kicsit túlfeszíti a szabadságharc kereteit. Egy politikai párt -még ha forradalmi is - alapításakor a közösség által ráruházott felelősségvállalás és a közérdek szolgálatát vállalja magára. A közérdek talán itt az lett volna, hogy nem rohasztom le a teljes övezet gazdasági és biztonsági helyzetét, azzal a páratlanul korlátolt elképzeléssel, hogy az amolyan házilag összekalapált szárnyas petárda kampányomtól Izrael majd jól maga alá csinál, sűrű bocsánatkérésekkel, virágcsokrokkal és ajándék étkezési utalványokkal szabadon engedi eddig fogvatartott tömeggyilkosaimat és kettéosztva közigazgatási központját kikiáltja a szabad Palesztinát. Hmm... A felelősség vállalás pedig talán az lett volna, hogy miután már éveken keresztül aknatűzzel árasztottam el egy idegen ország polgári lakosságát, akkor sem bújok a nők szoknyái mögé, amikor az úgy dönt, hogy felveszi a kesztyűt. Kossuth tehát nem volt terrorista.